Fogyatkozásunk okairól

Azóta eltelt tíz év, és úgy tűnik, a fickónak igaza lesz, bár nem azért, amiért ő akkor gondolta. Attól ugyanis, hogy szlávok laknak a szomszédban, még nem kell, hogy Magyarországon kevesebb gyerek szülessen, sem az, hogy tízezrével vándoroljanak külföldre. Pedig jelenleg ez történik.

Soha nem született ilyen kevés magyar Magyarországon, derül ki a Központi Statisztikai Hivatal adataiból, amelyeket a tegnapi népesedési világnap alkalmából hoztak nyilvánosságra. A demográfusok előrejelzései szerint a fogyási trend folytatódni fog, és 2060-ra már csak 8 és fél milló, legrosszabb esetben 7,2 milló lakosa lesz Magyarországnak. Történik mindez annak ellenére, hogy viszonylag sok határon túli magyar költözik az anyaországba. Hogy miért apad mégis a nemzet, annak kismillió magyarázata lehet. Kereshetjük a hibát a családtámogatási rendszerben (nem éri meg gyereket szülni), az adórendszerben (nem éri meg befektetni, vállalkozni), az értékrendben (jobb a buli, mint a felelősség). Vagy az ország közhangulatát is figyelembe vehetjük. Ha ugyanis egy külföldi azt olvassa otthon, hogy Magyarországon ismeretlenek cigányokra lövöldöznek, Budapesten pedig idős zsidó rabbikat inzultálnak az utcán, valószínűleg az utolsó, ami eszébe jut, hogy egy ilyen országba költözzön. Az ilyesmi persze előfordul, szélsőségesek mindenhol vannak. A baj ott kezdődik, amikor a választók 15 százaléka egy antiszemita és cigányellenes retorikájú pártra szavazaválasztásokon.

Ismerek embereket, akik éppen emiatt akarnak külföldre költözni. Pedig ha belegondolunk, magyarnak lenni alapvetően vidám érzés. Az alapiskolában elolvastatják velünk a Pál utcai fiúkat, melyben a szimpatikus fiatal főhős a történet végén meghal. Utána jön az Egri csillagok, ahol ötszáz oldalon keresztül tanulmányozhatjuk, hogyan mészárolták egymást a magyarok és a törökök. Nyolcadikban jön az Árvácska Móricztól: az árva kislányt évekig kínozzák nevelőszülei. Középiskolában Édes Anna gyilkossága már meg sem kottyan senkinek. Közben megtanuljuk, hogy Trianon mekkora érvágás volt nekünk, és hogy ezt nem szabad annyiban hagyni. Vidám témák közt nevelkedünk tehát, így teljesen érthetetlen, hogy a magyarok miért vezették évekig az öngyilkossági statisztikákat a világban. Pedig olyan jó érzés magyarnak lenni, nem?