Fogalmazás a büdös húsról

A legszomorúbbak viszont minden kétséget kizáróan azok, akik a büdös húsukról meg sem tudják, hogy büdös. Ilyen eset pedig sok van, hiszen a hús büdösségének elfedésére számtalan praktika létezik, és használják is azokat. Fűszerezés, pácolás, hőkezelés, feldolgozás – a romlott hús kellemetlen szagát meg lehet szüntetni, hogy a romlott hús eladható legyen. Tárgyalás: mindez csak azért fontos, mert néhány napja felröppent a hír, hogy a közegészségügyi hivatal ellenőrei büntetéseket kezdtek osztani olyan pozsonyi éttermekben, amelyek kínálatában szerepel a tatár bifsztek. Az indok: egy 2007-es rendelet értelmében tilos nyers húst szervírozni az éttermekben. A tatár bifsztek pedig nem más, mint egy adag nyers, darált marhahús, amelyen a kedves vendég szétkever magának egy nyers tojást, megborsozza, és mindezt fokhagyma, kenyér (meg pár korsó sör), valamint a barátai társaságában az emésztőrendszerébe küld. Hogy ez mennyire gusztusos étel, arról el lehet vitatkozni, de most nem ez a téma, hanem hogy a tatár bifsztek népszerű, a közegészségügyi hivatalnak pedig 2007 óta most, 2016-ban jutott eszébe, hogy betartassa az említett rendeletet. Persze ezt vehetjük normálisnak is, az érvelés viszont cseppet sem az. Mert hogy az érv annyi: a nyers hús mégis csak nyers hús, frissességét nehéz garantálni, ételmérgezés veszélye satöbbi, satöbbi. Alojz Hlina pozsonyi étteremtulajdonos (mellesleg néhány hónapja a KDH nevű párt elnöke) is kapott bírságot, és feltette a kérdést az ellenőröknek: osztanak-e bírságot a szintén népszerű sushibárokban is. Mert ugye a sushiban is többnyire nyers hal van (leggyakrabban lazac vagy vajhal). Válasz: a hal nem hús, a rendelet pedig húst emleget. Hát ez valami csodálatos érv. Már csak azért is, mert a nyers hal is olyan, mint a nyers hús: könnyen megromlik. Nem baj, a probléma nyilván el fog tűnni, ha sikerül kiirtani az éttermekből a tatár bifszteket. Én mondjuk nem szeretem, szóval nem különösebben érdekel, mi lesz vele, csak hát a tatár bifszteknek megvan az az előnye, ami a hőkezelt húsoknak nem mindig: a szaga azonnal elárulja, friss-e, avagy romlott. Szóval, ha az étterem hűtőjében a tatár bifszteknek való megromlik, azt már a szakács, meg a pincér is érzi, a vendég pedig pláne érezni fogja (és ennek megfelelően viselkedik a továbbiakban). A sülteknél ez már bajosabb.  Befejezés: vagy korrigálják az említett 2007-es rendeletet, vagy ignorálják, mint eddig. Vagy foglalkozzanak azokkal a romlott húsokkal, amelyekről szabad szemmel (orral) a fogyasztó nem tudja megállapítani, hogy romlott (meg azokkal a rohadékokkal is, akik a friss knédli mellé a tányérra rakják a szikkadtat is, abban bízva, hogy a vendég nem veszi észre). Köszönjük.