Hasra esett Fidel Castro, és ettől a világ jobban érzi magát. Persze, azonnal felsegítették a nagy darab embert. A szónoki tehetséggel vitathatatlanul megáldott Castro a pulpitusról lépett lefelé, illetve lépett rosszul. Azt mondják, ilyen korban már veszélyes dolog az esés.
Fidel elhasalása
Hasra esett Fidel Castro, és ettől a világ jobban érzi magát. Persze, azonnal felsegítették a nagy darab embert. A szónoki tehetséggel vitathatatlanul megáldott Castro a pulpitusról lépett lefelé, illetve lépett rosszul. Azt mondják, ilyen korban már veszélyes dolog az esés. A 78 éves Castro, akinek szónoklatát a kubai állami televízió egyenesben közvetítette, a baleset után, szintén a kamerák előtt igyekezett megnyugtatni honfitársait. „Valószínűleg eltörtem a térdemet és a karomat. De egyben vagyok” – mondta az agg diktátor, és egyben közölte: kíváncsi az esésről készült fotókra. Nos, ha nem kerültek is minden világlap címoldalára, inkább a humoros, könnyedebb zsánerek közé, ám azért jól sejtette. Castro közölte a világgal, hogy begipszelve is tud szónokolni. Na meg dolgozni. Állítólag azt sem engedte, hogy mentő vigye el, ebből arra a következtetésre jutott a világ, hogy nincs komoly baj. Illetve hát van komoly baj, Kubával. Amely országocska meglehetősen magára maradt a szocializmussal, és amely szoci ott sem nagyon működik. Ezen természetesen mi, posztszocialista emberkék egyáltalán nem csodálkozunk. Castro ifjú korában, a kubai forradalom idején még szimpatikus is volt, mint általában, amikor Dávid harcba száll Góliáttal. A kubai forradalom idején Fidelnek és Chenek joggal szurkolt a világ. Aztán megszerezték Kubában a hatalmat, s a bipoláris világ idején a szovjet blokkhoz csapódtak, lett Kuba a Szovjetunió és a szocialista országok előretolt karibi helyőrsége. Fidel most majd a tizedik amerikai elnököt „fogyasztja”, igaz, még nem tudni, hogy ki lesz az, Kerry vagy Bush. Ebből viszont arra következtetni, hogy az USA-nak is szüksége van Castróra. A szovjet blokk eltűnt, csatlósaival együtt, a történelem süllyesztőjében, s Kuba magára maradt. Illetve van még Észak-Korea, na de az messze van. A szolidaritási pénz támogatások, a béketábor felől guruló dollárok elapadtak. Egy kis Castro körüli réteg nagyon jól él, a kubaiak milliói viszont nyomorognak. S ahogy a szocializmusban dukál, a más véleményen lévőket börtönbe zárják. Egyáltalán nem csoda, hogy Castro meg csetlik-botlik. Már negyven éve.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.