Ficóval a kormányrúdnál

A „ha ma lennének a választások, akkor...” típusú közvélemény-kutatások aktuálisak lettek. A lakosságban és a befektetőkben egyaránt felmerül a kérdés, ki vezeti az országot a következő ciklusban, hiszen az elmúlt választások során megtanultuk: nem feltétlenül a győztes párt kapja a kormányrudat. Persze bennünk, magyarokban egy másik kérdés is mocorog: milyen szerepet kapnak (kaphatnak-e) a magyarok a következő kormányban?

Politikai elemzők és újságírók különböző módon párosítják a közvélemény-kutatások eredményeit. Tudjuk, nehezen jönne össze a HZDS-Smer házasság, tudjuk, hogy a kommunisták elutasították az SNS-szel való koalíciót és reméljük, Robert Fico is tudja, hogy Zsolna fenegyereke még mindig messze van az EU-konform politizálástól. A HZDS nyitása az SDKÚ felé szintén nem újdonság, és azt is tudjuk, hogy az SDKÚ támogatói rejtőzködő választók: a felmérések idején másként viselkednek, és a választásokon mindig meglepik az elemzőket. Éppen ezért én nem is bonyolódnék ilyen esélylatolgatásba, és egy sokkal merészebb kombinációt szeretnék felvázolni. A gondolatom nem egy perverz gondolkodás szüleménye, hanem egy elméleti, haszonmaximalizáló elvé.

Tehát mit szólna egy Smer-MKP kormányhoz Szlovákia lakossága? Persze még mielőtt teljesen hibbantnak vagy a politikában járatlannak gondolnak, igyekszem elmagyarázni ennek az alternatívának a lényegét és lehetőségét. Bár jelen esetben a két párt nem kokettál egymással, ám közös kormányzásuk mindkét fél számára előnyös lehetne. A két párt közti ellentétek inkább csak a politikai szócsaták kereszttüzében nagyítódtak fel, amelyeket nem lehetetlen megszelídíteni egy közös ügy érdekében. Ráadásul egy kétpárti stabil kormányt már igazán megérdemelne az ország, amelyben nem kormányválságokat kell oldani a félidőtől kezdve, és a kormány végre nem egy szövetség lenne egy mumus ellen.

De miért volna jó ez nekünk, magyaroknak? Három lényeges érvet is felsorolnék. Elsősorban a magyar pártok jelenléte jó esélyt jelentene a nacionalista hangnem elfojtására a Smeren belül. Aki úgy gondolja, hogy a Smert soha nem lehet ebből kinevelni, az ne feledje el a KDH ellenséges hangvételét a kilencvenes években. Azóta a párt az egyik legfőbb szövetségese lett az MKP-nak és Pavol Hrušovský számos gesztust és nyilatkozatot tett a magyarok irányába. Másodsorban ne feledjük el, hogy a felvidéki lakosság inkább vidéken lakik, jelentős része munkanélküli, és alulképzettebb, szegényebb, mint a nagyobb számban urbanizálódott szlovákság. Az Ivan Mikloš-féle neoliberális gazdasági program sikeres lehet egy gazdasági váltásra, ugyanakkor a felvidéki magyarokra már nagyon ráférne egy kis szociális érzékenység, amelyet Fico teljes hangerővel hirdet. Végül pedig ne felejtsük el, hogy 2007-től jobban megnyílik az Európai Uniós csap az ország számára, amikor néhány magyar miniszter komoly tételekkel segítheti a magyar régiókat, s erre ellenzéki pozícióban esélyünk sem volna.

Manapság még mindig hajlamosak vagyunk lenézni Robert Ficót, dacára a választási felméréseknek. Mindamellett a pártvezér tudatosan, bár néha kicsit türelmetlenül, építi karrierjét és alakítja ki bázisát. Míg néhány párt fogyóban van, néhány további csak viszonylag szűk rétegeket tud megszólítani, addig a Smer széles körben építi bázisát, hosszabb távú sikerre berendezkedve. A többi párt mögül hiányzik az igazi bázis, és csak egy markáns ellenségkép segítségével tud sikeres lenni, ugyanakkor Fico alulról építkezik, amely számára a siker kulcsa lehet. Gyakran felrótt populista hangvétele nem nagyobb mértékű, mint Gyurcsány vagy sok esetben Schröder populizmusa.

Szóval ilyen lehetne egy elméleti szövetség, amely mellett érdemes megállni egy szóra. Persze a végső döntések sokszor részleteken és természetesen a választási eredményen múlnak, mindamellett talán nem volna baj számunkra, ha az MKP egy olyan párttá válna, amelyet kiszámítható programjával mindig, minden párt szívesen látna a kormányban. Mert számunkra a tét sokkal nagyobb.

A szerző a Selye János Egyetemi Központ tanára