Fico új kuláklistát akar?

Robert Fico, a Smer elnöke a múlt héten már megint skrupulusok nélkül köpött ki magából minden szót, amely a nyállal együtt az ajkára tolult. A népbutítás országos bajnokságán évek óta a hírhedt Vladimír Mečiarral versengő politikusban ezúttal a vagyoneredet hatósági vizsgálatát lehetővé tévő törvény hatályának alkotmánybíróság általi felfüggesztése váltott ki heves indulatot. Az affektus persze lehetett éppen tudatos is, hiszen olyan ügyben nyilatkozott a valamikori „kulákozó” kommunista komisszárok stílusában, amely kétségtelenül folyamatosan foglalkoztatja a közvéleményt, mert részben olyan emberi esendőségre épít, mint az irigység... A szóban forgó törvény ugyanis a személyes vagyon eredetének hatósági vizsgálatát akár visszamenőlegesen is lehetővé tette volna, ha az alkotmánybíróság – végleges döntése meghozataláig – fel nem függeszti hatályát. Nyilván, mert alapos a gyanú, hogy a törvény végrehajtása esetén esetleg alapvető emberi szabadságjogok sérültek volna. Jelesül, a magántulajdonhoz való jog. Épp ezért fordult jogorvoslati igénnyel az ország legfelsőbb jogi instanciájához beadvánnyal két parlamenti képviselői csoport is. A dolog pikantériája egyebek között az, hogy a most alkotmánysértést sérelmező – több mint hatvan(!) – parlamenti képviselő között számos olyan is akadt, aki annak idején – dalolva vagy suttyomban – megszavazta a törvényt a parlamentben. Pedig akkor több elemző is figyelmeztette őket, hogy olyan, a dicstelen állampárti diktatúrát idéző jogszabályt készülnek elfogadni, amely minden egyes állampolgárt kiszolgáltathat a hatóságoknak. Alapján ugyanis, akár egy rosszindulatú lakossági feljelentés nyomán is kiszállhattak volna a rendőrök, megvizsgálandó, hogy iksz vagy ipszilon miből él, milyen úton tett szert vagyonára, ha annak összértéke meghaladja a hat és fél millió koronát... Holott efféle ellenőrzést eddig is gyakorolhatott az állam. Mégpedig ha az illetékes adóhatóság és a bűnüldöző szervek bűncselekményt gyanítottak. Tessék hát, uraim, hatékonyabban működtetni a létező intézményeket, ne pedig nyilvánvalóan alkotmányellenes zagyvaságokat fabrikálni a törvényhozásban!

Az alkotmánybíróság plénuma tehát ezúttal nem tett semmi mást, mint hogy eljárt rendeltetése szerint. Főleg ezért visszatetsző az a ficói kiszólás, mely szerint az előzetes döntése csak a tolvajokat, szélhámosokat meg a korrupció eszközeivel operáló újgazdagokat szolgálja...! Mert bizony mindenkit szolgál az. Robert Ficót is, mivel kizárja, hogy politikai ellenfelei vagy éppen szimpla rosszakarói a zsebében kotorásztassanak az állam illetékeseivel... Ezt neki is tudnia kell, csakúgy, mint Daniel Lipšicnek, az igazságügy-miniszternek. Aki, vélhetően, mint ő, kampánycélból erőszakolta rá a parlamentre ezt a szerencsétlen törvényt. Hiszen mindketten jogászok, ugyebár! Fico rendkívül buta, demagóg megnyilvánulása ezért is kínos. Nem beszélve arról, hogy ezúttal is a legalpáribb kocsmai debatterek stílusában ment neki az egész alkotmánybírói testületnek. Azt sugallva, hogy az a bűnözők vagy a kormány(?) megrendelésére döntött úgy, ahogyan döntött... S még az ilyen vágyik miniszterelnöki székbe!