Fico retteg, a tagság még jobban

Ugyan a százszor elismételt hazugság igazsággá válik, azt már lehetetlen elhitetni, hogy a Smerben minden rendben van. Már nem lehet csűrni-csavarni a tényeket, nem lehet azt mondani, hogy Fico azért nem lett köztársasági elnök, mert az emberek a miniszterelnöki székben akarják látni, nem lehet azt mondani, hogy bár a Smer gyengül, de még mindig a legerősebb és sorra nyeri a választásokat, főleg ha nem vesszük figyelembe a függetlenek eredményeit. Hogyan adjuk most be a tagságnak, hogy párt második lett az európai parlamenti választáson?

Régebben Robert Fico bizonyára részletesen elmagyarázta volna az övéinek, hogy a Progresszív Szlovákia/Együtt az nem egy, hanem két párt, ezért a Smer nyerte az EP-választást is, de mára valahogy megkopott a kreativitása és fogytán az ereje. Egyre szűkebb körrel kommunikál a pártban is, és egyre jobban fél, hogy ha elveszíti minden hatalmát, annak milyen következményei lesznek. A legjobban azonban attól retteg, hogy ha elveszíti pártelnöki székét, azzal minden lehetősége is elvész, hogy találjon magának valamilyen posztot, amelyet pályafutása méltó levezetéseként tüntethet fel és államférfiként tetszeleghet, még az alkotmánybírói kinevezés lehetősége is ugrott Zuzana Čaputová elnökválasztási győzelmével. Fico olyan mentális állapotba került, amikor már a saját árnyékától is megijed és testőrökkel kell körbevetetnie magát.

A Smer tagsága azt már rég megértette, hogy menthetetlenül kopik a párt népszerűsége, az európai parlamenti választás után azt is fel kellett fognia, hogy ennek nemcsak a rendszerellenes erők vagy a függetlenek előretörése az oka (mint például az önkormányzati választáson). A Progresszív Szlovákia/Együtt győzelme kíméletlenül megmutatta, hogyan végződhet a parlamenti választás, és azt is, hogy lehetetlen átállni a győztesek oldalára. Amikor a HZDS kezdett darabjaira hullani, a káderek és a tagság egy része a Smernél talált menedéket, az egykori SDKÚ-sok eloldaloghattak a KDH-ba, a Sieťhez, a Hídhoz.

A Smer hajója süllyed, és nincs egyetlen párt sem, ahova át lehetne evickélni.

Danko SNS-e szintén leszállóágban, Kotlebáékhoz átállni nem kecsegtet különösebb haszonnal kormányzási szempontból, Harabin pedig egyelőre nem alapított pártot.

A Smer vidéki káderei nem akarják, hogy Fico karrierjének vége az ő végüket is jelentse, ezért aztán még ijedtebben nézik a léket a süllyedő hajó oldalában.

Többségük Peter Pellegriniben látja a megmentőt, ezt támasztják alá a belső használatra megrendelt közvélemény-kutatások eredményei is. Az elégedetlenkedők hangadója, Monika Smolková eddigi smeres EP-képviselő nem hazudik, amikor azt állítja, hogy a párt elnökségének írt, változást sürgető felszólító levelet a tagság nagy része támogatja. Hogy akkor miért hallgatnak? Smolková szerint a smeres polgármesterek attól félnek, ha beállnak a lázadók közé, oda a pénz, elkaszálják az uniós pályázataikat. Mert bár Fico a végét járja, de az emberei még mindenhol ott vannak, mély gyökereket eresztett az államigazgatásba, mint egykor Štefan Harabin az egész igazságszolgáltatásba. 
A túlélési ösztön azonban mindennél erősebb, és a változások egyik motorja.

Eva Mihočková
A szerző a Trend hetilap kommentátora