Fico és a válságon élősködők

Így van ezzel miniszterelnökünk is, aki egyre inkább a régi Ficót adja: most újra kifakadt azon, hogy az ellenzék bután élősködik a válságon és „a tényeket ignorálva képes azt állítani, hogy a munkanélküliség növekedéséért a kormány politikája a felelős”. Hogy is lehetne ő felelős, hiszen egyrészt csak jót akar az országnak, ráadásul a nép legnagyobb csoportja őt támogatja. Az ellenzék meg különben is csak egy dologra képes, „mindenáron rosszat csinálni”, ami felér az államiság elleni támadással.

Sajátos logika, hogy a kormány csak akkor okolható a bajokért, ha ezt a populista politikus ellenzékből állítja. Amikor kormányra kerül, akkor minden egyből megváltozik. És aki azt meri csinálni, amit ő egykoron ellenzékből, az egyből az ország, a nemzet és nép ellenségévé válik. Azaz Fico meg a hozzá hasonlók szerénytelenül összetévesztik magukat az országgal: aki őket támadja, az a nemzetre ront, ergo hazaáruló. A rengeteg logikai bukfenc között azonban mégis az a népmesébe illő naiv feltételezés a valóság legnagyobb félreértése, hogy valamilyen erők, különösen az ellenzéki politikusok, alapból gonoszak és eleve rosszat akarnak az országnak. A demokráciában a pártok és politikusok népszerűek akarnak lenni, a választókért versengenek, ezért nem kampányolhatnak olyan politikával, amelyet azok rossznak, az országot károsítónak tartanak. A gazdasági fejlődésre káros programok és politikák kulcsa a választók döntéseiben, értékrendjében, nézeteiben van. A gond általában nem az, hogy gonosz politikusok rossz programjaira szavaznának, hanem hogy többségük képtelen a jó célok (nagyobb jólét) megvalósításához szükséges helyes politikát és pártokat választani. Tehát jót akarnak, sőt a politikák többsége is jóhiszemű, mert eleinte politikusaink, de legalábbis választóik hisznek benne, hogy ezek a helyes eszközök a cél eléréséhez. Csakhogy a pokolba vezető út is többnyire jó szándékkal, népszerű célokkal és alkalmasnak tűnő eszközökkel van kikövezve. Szlovákiában a választóknak mindig a kisebb része szavazott a jobbközép pártokra, amelyek reformjaikkal olyan „bűnöket követtek el”, mint a legmagasabb gazdasági növekedés az unióban 2001 és 2010 között, 300 ezer új munkahely létrehozása és a munkanélküliség megfelezése 2008- ig. A többség ellenben mindig Mečiarra, Ficóra meg alkalmi koalíciós partnereikre (például Slota nacionalistái) szavazott. Pontosan ezek a választók (meg a nem szavazók) a fő felelősök az ország helyzetéért, azért, hogy dominál a helytelen gazdaságpolitika a helyes felett. Amíg a téveszméik vezérlik őket és újra meg újra bedőlnek a populista politikusoknak, akik azt szajkózzák, amit hallani akarnak, addig nem lesz változás. Továbbra is rossz politikával fognak küzdeni a jó célokért a populisták, és akármennyire nyilvánvalóvá válik, hogy eszközeik nem működnek, akkor sem tudnak ezen változtatni, mert szembemennének azokkal a választói téveszmékkel, amelyek hatalmon tartják őket. A szerző a Comenius Egyetem Politológia Tanszékének oktatója és a Híd frakcióvezetőjének gazdasági tanácsadója