Ferenc pápa megmondja a tutit…

A diszkriminációval és homofóbiával átszőtt „bizalmas” indítvány sokak szerint megszégyenítő. Az embereket nem lehet tárgyiasítani, így a szerelmen alapuló kapcsolatokat sem lehet közjegyzői szerződésbe foglalni. Már elmúltak azok az idők, hogy bizonyos polgárokat „másodosztályúnak” lehessen nyilvánítani.

A napokban Ferenc pápa is kifejtette véleményét a homoszexualitással kapcsolatos törvényekről. Nem igazán örülhet az, aki katolikus és meleg… Jézus Krisztus helytartója úgy vélekedik, hogy „Isten minden gyermekét szereti, s melegnek lenni nem bűntett”. Elég kellemetlen is volna, ha visszatérnénk azokba az időkbe, ahol még ez bűnnek számított. A Vatikán uralkodója tudja jól, hogy vannak olyan püspökök, akik nem elfogadóan állnak hozzá a homoszexualitáshoz, s épp ezért arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeknek az egyházi vezetőknek meg kell változniuk. Sokkal nyitottabbnak kell lenniük.

Ez így még egész szép, ugyanis az ember éppen ezt a szintű elfogadást várná el az egyháztól. Viszont az egyetemes egyház legfőbb főpapja úgy véli, hogy bár nem bűntett a homoszexualitás, azért az mégiscsak vétek. „Fontos, hogy különbséget tegyünk bűn és vétek között” – folytatta. „Vétkeztem, atyám, mert genetikailag így vagyok bekötve…” – „Jól van, fiam! Négy üdvözlégy, három miatyánk, és Isten szeret!” Ennyivel véget érhetne a történet, de ha nyilvánosságra hoznak egy olyan nyilatkozatot, hogy aki meleg, az vétkes, akarva akaratlanul megint csak bélyeget ragasztunk egy közösség homlokára.

Vétek – főnév, amely helytelen cselekedetet foglal magába, vigyáztalanságból és tudatlanságból lett elkövetve, erkölcsi hiba. A bűn csak annyival különbözik ettől, hogy ártó szándékú és törvénybe ütközik, de szintén erkölcsi hiba. Szóval ebből kifolyólag, ha egy kicsit is komolyan vesszük a pápa nyilatkozatát, úgy értelmezhetjük, hogy egy homoszexuális ember eredendően vétkes, erkölcsileg „hibás”. Nem számít, hogy fizeti az egyházadót, és ő a legtisztességesebb munkás, avagy folyamatosan jótetteiről tesz bizonyságot, ha a katolikus egyház vezetőjének szemüvegén keresztül nézünk rá, ő maga egy vétkes ember, pusztán a genetikájának köszönhetően.

Szinte már nevetséges az, hogy ha a homoszexualitásról kezd el valaki nyilvánosan beszélni, akkor mindig ott van egy DE… Elfogadjuk őket, DE… Csatlakozhatnak, DE… Mintha az emberi tudatalattiba befurakodott volna egy olyan gondolat, hogy ez az egész egy fertőző betegség, s ha kicsit is jobban nyitunk feléjük, akkor mindenki elkapja ezt a „kórt”. Nem is olyan rég egy sorozat végigkövette a szexizmus, a homofóbia és a hímsovinizmus egyes állomásait négy férfi szemszögéből, s úgy látszik, hogy egy gondolatot ki kell ragadni belőle, majd alkalmazhatjuk a társadalomra. „Nektek egy meleg barátra lenne szükségetek” – hangzott el a főszereplő szájából. S milyen igaza van, nem? Ha mindenkinek lenne legalább egy homoszexuális ismerőse/barátja, akkor sokkal jobban átlátná és átérezné a kirekesztettségben való életet, s ebből kifolyólag sokkal gyorsabban és könnyebben működne az elfogadás.