Felvidéki szuperman

A képviselet gyengülésével egyre alacsonyabbra állíthatjuk azt a lécet is, amit meg kellene ugrani egy sikeres pártnak az új elnökével. A Magyar Szövetség támogatottsága a legutóbbi választás alapján úgy olvadt 3-4 százalékosra, hogy a párt egyedül maradt a magyar térfélen, a szervezetek és a vezetés bénultsága pedig központi kampánytémává vált. Minden induló tudatosítja, hogy baj van.

A magyar politikai képviselet problémáinak megoldását a közvélemény, de a vezetés is jellemzően egy új, karizmatikus vezetőtől várta, aki egyszerre ismert és ismeretlen, befolyásos és külsős figura, jól kiigazodik a szlovák közegben és Magyarországon is. Egyfajta felvidéki szupermanként a saját vállán elviszi a pártot az ötszázalékos küszöb fölé – ha már az előző szuperman, Bugár Béla oldalt váltott, és megteremtette a saját sikeres (egyben szintén fokozatosan leépülő) politikai projektjét. A Magyar Szövetség reményeivel együtt az új csúcsvezetőre vonatkozó kritériumok is csökkentek. Bugár-kaliberű vezető helyett olyanok jöttek szóba, akik legalább valamennyire ismertek, félig-meddig eligazodnak a politikában, legutóbb a feltétel mindössze annyi volt, hogy az érintettnek legalább legyen kedve és motivációja a párt vezetéséhez, mert az előző jelölt belefáradt. Sajnálatos módon a Magyar Szövetségnek az elmúlt években Superman helyett csak egy Bizarro jutott ki, a képregényekben ő az acélember gonosz ellenpárja. Gyimesi György ugyanis népszerű is, a megfelelő körökben karizmatikus is, csak ha a politikusi alaptétele, hogy a Magyar Szövetségnek az (újabban már puhának tartott) Hlas, esetleg a Smer listáján a helye, akkor egy önálló etnikai párttal semennyire sem kompatibilis. Az új vezető kritériumrendszere valahogy így néz ki a hétvége előtt: lélegezzen, össze tudjon rakni két magyar mondatot, mondja azt, hogy önálló pártként is van esély, szolgáltatva ezzel némi reményt a megfáradt szavazóknak, és tegye legalább minimálisan működőképessé a pártot.

Ironikusan fogalmaztam, miközben a magyar formáció belső viszonyainak rendberakása tényleg embert próbáló feladat. Mint arra a jelöltek különféle interjúkban rámutattak, a Magyar Szövetség belső rothadása valóban annyira működésképtelenné tette a pártot, hogy a túlnyomó többség nem dolgozik. Valaki sértettségből, más pedig megszokásból, esetleg azért, mert senkitől nem kap pozitív visszajelzést (rosszabb esetben egyenesen lejárató cikkeket és bejegyzéseket kap, ha láthatóvá válik). Akárki is lesz az új elnök, valahogy el kell érnie, hogy azok, akiknek nem tetszik a személye, ne csatlakozzanak a nem dolgozók népes táborához, és ne szúrják rögtön három helyről hátba. Sok sikert – mert ezen a ponton ehhez tényleg szükség van valamilyen szuperképességre.