Félrevezetés

Olvastam egy hosszas FB-vitát arról, hogyan kell ejteni. Én magyarul ejtem: álhír, kacsa, de még jobb a félrevezetés vagy becsapás, de akár a manipuláció is, mert ez itt a lényeg. Például amikor egyes médiumok a keddi tüntetésről olyan képeket közölnek, amin Kotlebáék láthatók. Ez nem álhír, mert ők is ott voltak. De félrevezetés. Mert számtalan más fotó és videó is létezik, amelyek azt tanúsítják, hogy annak a tömegnek a többsége, amely megjelent Pozsonyban, s azon nem keveseké, akik az ország egyéb városaiban tüntettek, biztosan nem extrémista. Vagy ma talán már annak a puszta ténye is extrémistává tesz valakit, hogy kikéri magának mindazt a vulgarizmust, cinizmust és egyéb -must (nem mustot, az más), amit a kormányfő és újabban a hadügyminiszter is oly könnyedén szór magából, ahogyan csak az teheti, akinek ez nem véletlenül jön ki a száján, hanem személyiségvonása? Mert ha attól majom, pszichopata és senkiházi valaki – ezek a miniszter saját, FB-n bejegyzett szavai, nem is tagadja, bár próbál magyarázkodni –, mert kritizálni meri a kormányfőt, akkor bizony veszélyben a szólásszabadság. Pedig 31 éve a tömegek ezt is követelték.

Más kérdés, hogy a járvány szempontból jó volt-e gyülekezni. De ezt a kérdést néhány hete is feltettem, amikor hosszú sorokban kacskaringózva várakozott a nép az önkéntesnek mondott tesztelésre. S nehogy valaki letagadja, hogy általában így volt, mert a számtalan helyszíni képen, kisvideón kívül a szombati nap folyamán lakhelyemen én magam is ezt tapasztaltam (hogy vasárnap már kevesebben voltak, ezen semmit nem változtat). A szomszédasszonyom az egyik pozsonyi autós tesztelőhelyen, miután kiderült, hogy nem fogadják már az autókat, s ki kellett szállni, összesen négy és fél órát sorakozott. S ő is fotózott. Mindenesetre én nem álltam be sem abba a sorba, sem ebbe a tömegbe. Pusztán csak a vírus miatt.

De vissza a félrevezető tájékoztatáshoz. Ez nem újdonság, csak minél több az információforrás, annál több a manipuláció. A szocializmus egyik álhíre volt például, hogy a csernobili „atomfelhő” kikerült bennünket. Azt írta az újság, hogy a megfelelő széljárásnak köszönhetően. Hát...

Ám azt se feledjük, hogy 31 éve is egy álhír vitte ki az embereket az utcára. Bár máig többen állítják, hogy az az álhír, hogy a Martin Šmídnek nevezett diák halála álhír volt. Pedig a korabeli sajtóban, például az 1989. december 6-i Új Szóban az álhírt kiadó ügynökség főnöke maga vallotta be, hogy a fiú nem halt meg, csak az informátoruk hazudott. S ezek után (vagy épp ezért) még volt képe ezt nyilatkozni: „Továbbra is tájékoztatni fogjuk a közvéleményt azokról a problémákról, amelyeket a hivatalos hírközlő eszközök nem publikálnak, nem mintha nem akarnának, hanem mivel nincsenek olyan információforrásaik, mint nekünk.”

Kösz az ilyen információforrásokat.