Felpörgő ellenzék: mit lép Fico?

Ebben a lendületben nincs semmi meglepő, hiszen a jobboldali pártok kormányuk bukása és a választási eredmények miatti átrendeződés óta egy nagyon kiegyenlített, egymással versengő masszában találták magukat. A Radičová-kormányt alkotó négyes koalíció mindegyik tagjára jellemzőek a belső átszervezések, a politikai profil letisztázása és a vetekedés a média figyelméért. Éppen ez utóbbi, azaz a közbeszédben való jelenlét fenntartásának igénye az, ami az alternatív törvényi megoldások dömpingjének legfontosabb forrása. A nyomást tovább növeli az Egyszerű Emberek jelenléte.

Aztán ott van az a tényező, hogy a kampány során a jobboldali pártok elsősorban defenzívában voltak, saját ügyeikkel voltak elfoglalva, a Smer elképzeléseiről pedig kevés szó esett. Fico ezúttal nem került bele egy olyan ígéretspirálba, amelynek részeit most számon lehetne kérni tőle. Éppen ezért azok a tervek, amelyeket a Smer az elmúlt hetekben jelentett be, hosszú idő után az első olyan megfogható elemeket jelentik a párt stratégiájában, amelyekre konkrét, a megszokott „gonosz Fico – kommunista Fico” szellemi szintet meghaladó kritikát lehet (és kell) építeni.

Harmadrészt pedig az ellenzék (egyébként abszolút üdvözlendő) konstruktivitása jelentős részben a Fico-kormány által felvett kommunikációs stílusból adódik. Bár változatlanul fenntartom, hogy a „mérsékelt Fico” jelenlegi imázsa csupán egy a lehetséges és pragmatikusan változó álarcok közül, pillanatnyilag ez a visszafogott kormányzati kommunikációs környezet az, amellyel szemben az ellenzéknek tennie kell. Az ellenségeskedés ellenségeskedést szül – az első Fico-kormány (sokszor ráadásul feleslegesen) konfrontatív stílusa felpörgette a politikai viták tempóját, és agresszívvé tette a ciklust lezáró választási kampányt is. Ezzel szemben a Smer jelenleg magára erőltetett béketűrése az ellenzéket is a konstruktivitás szerepének vállalásába kényszeríti. Bár a jelenlegi viták a megszokott dübörgő csatazajok helyett inkább a billentyűzetek kattogása mellett zajlanak, nem azt jelenti, hogy ezek kevésbé fontos vagy érdekes összecsapások lennének.

A Fico-kormány javaslatai között olyan hatalmas horderejű döntések is szerepelnek, mint a nyugdíjrendszer második pillérének leépítése és az egykulcsos adó megváltoztatása.

Az ellenzéki javaslatdömping egy kérdés eldöntésére minimum alkalmas lesz. Ha a Smer egyöntetűen lesöpri ezeket a javaslatokat az asztalról, akkor a konszenzuskereső kormány imázsát egyben ki is dobhatja a kukába. Ha viszont közülük legalább néhány átjut a parlament rostáján, érdemes lesz az eddigieknél egy árnyalattal komolyabban venni a kormány mérsékeltségre való törekvését.

Ravasz Ábel