<p>Szeretem, ha adva van egy plusz a dolgoknak – nézett a távolba a Tökösmál nevű tállyai dűlőről Bandika. Ervinnel Tokajban töltötték az első szeptemberi hétvégét, velük volt még egy régi ismerősük is a környékről, akit csak Putyinak neveztek, annak ellenére, hogy becsületes neve Tivadar.</p>
Félmunka
Szóval bámészkodtak a riolitot rejtő dűlők közt, és azon morfondíroztak, mi volt az elmúlt hét legfontosabb világpolitikai eseménye. Bandika szerint egy esemény vagy bármi más attól lesz kivételesen figyelemre méltó, ha adva van neki egy plusz, egy csavar. Ervin a szavába vágott: szerinte a hét legfontosabb eseménye, hogy Észak-Korea ismét kilőtt egy rakétát, vagy hidrogénbombát tesztelt, vagy mi. Bandika szerint az volt a legfontosabb, hogy Priskin odaütött Pepének a magyar–portugál vébé-selejtezőn, a magyarok pedig már biztosan nem lesznek ott a jövő évi világbajnokságon. Szerinte ez nagyobb baj, mint hogy Észak-Koreában hidrogénbombával játszadoznak. Mire közbeszólt Putyi, hogy szerinte fontosabb mindennél, hogy Vlagyimir Putyin orosz elnök végre Debrecen díszpolgára lesz. Csak azt sajnálom, tette hozzá vágyódón, hogy ezt Csokonai Vitéz Mihály nem érhette meg. Biztosan írt volna róla egy emlékezetes költeményt, mondjuk azzal a címmel, hogy Szerelemdal a csikóbőrös Putyinhoz. Bandika és Ervin csak hümmögtek – nem tartoztak az önkényuralmi rendszerek autoriter taktikájú vezetőinek csodálói közé. Viszont Putyival sem akartak konfrontálódni, mégis csak ő volt a napokban a vendéglátójuk, meg egyébként is, szerették. Azért annyi feltételt szabhattak volna – kezdte el a kecskeszakállát pödrögetni Ervin –, hogy csak akkor ítélik oda azt a díszpolgári címet annak a személynek, ha el tudja énekelni a Debrecenbe kéne menni című slágert segítség nélkül, imígyen manifesztálva a térség lakói előtt, hogy ő mi mindenre képes, ergó a díszpolgári címet megérdemli. Ezzel adva lett volna az aktusnak plusz egy csavar – egészítette ki az okfejtést bólogatva Bandika. Putyi cigit kotort elő kabátja zsebéből, és azt mondta: szerinte oké, de a plusz csavar a rakétakilövésre is ráfért volna. Ha mondjuk Észak- és Dél-Korea egyszerre lőtte volna ki rakétáját, úgy irányítva őket, hogy sok-sok kilométeres magasságban találkozzanak, és megsemmisítsék egymást, ahogy azt a Nyomás utána! című Bud Spencer– Terence Hill filmben is próbálta kivitelezni a fehér göndör hajú maffiózó a hajójáról. Csak aztán Terence Hill összezavarta őket a visszaszámlálásnál. Pedig csak egy hajszál hiányzott hozzá – vigasztalta a göndör főnököt Bud Spencer. Így volt a magyar focistákkal is. De emelt fővel maradhatnak itthon, hiszen tíz emberrel sikerült kiharcolniuk a nem továbbjutást. Adtak a dolognak egy elegáns csavart. A többi, a rakétával meg a díszpolgárral ennek fényében csak félmunka.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.