Féligazságok

Amikor a Riogatás féligazságokkal című írást olvastam (Új Szó, április 15.), lelkész lévén, Ádám és Éva bűnbeesése jutott eszembe. A kígyó felteszi az egyszerű, de annál ravaszabb, Isten szavát – azaz a valóságot – elferdítő kérdését: Csakugyan azt mondta Isten, hogy „a kertnek egy fájáról se egyetek?” A célja, hogy azt a bizonyos bogarat betegye az asszony fülébe, megingassa őt engedelmességében. Hasonló félrevezetést látok a cikkben. Mindenekelőtt, hogy „a magyar kormányfő híveivel együtt miért riadt meg ennyire attól, hogy elveszíthetik hatalmukat”. Nem a hatalmukat féltik, hanem az eredményeket. Ezek az eredmények az ország és a nemzet javát szolgálják, nem pedig néhány kiváltságosét (a teljesség igénye nélkül: tandíj eltörlése, diákhitel, családi adókedvezmény, minimálbér emelése, tb-járulék csökkentése, maffiaellenes törvény és a Btk. szigorítása, fogmegtartó kezelések ingyenessé tétele, kórháztörvény stb.). Ilyen vagy ehhez hasonló eredményekkel a baloldal nem büszkélkedhet, s ami fájó, ellenzékben sem támogatta azok elérését. Holdudvarrá minősíteni akár csak 3-400 000 embert (tv2, RTL Klub), akik azonban több mint 1,5 millióan is lehettek (rendőrségi adat), nem igazán tényszerű. S ez a tömeg csak azokat teszi ki, akik ott voltak. De ennél nagyságrendekkel többen vannak, akik úgy érzik, hogy amit Orbán Viktorék vállalnak, az országos, közös ügy. Vajon az MSZP miért nem hív össze nagygyűlést? Vajon miért nem láthattuk soha Medgyessy Péteréket ennyi ember között? Mindenki saját lehetőségei szerint küzd: a Fidesz az emberek közé megy, az MSZP a médiát használja. S a Magyar Televízió talán az egyetlen, amely nem szolgálja ki őket. Baloldalra alapvetően szükség van, mint a bal szemünkre, fülünkre, kezünkre, lábunkra – de nem minden áron. Hiszen, ha egy végtag beteg, nem szabad használni, olykor meg is műtik, gipszbe teszik, hogy ne mozduljon. A politikában ezek a tagok ugyancsak megbéníthatók, de nem nélkülözhetők. Viszont, ha csak zavart okoz, akadályoz, akkor valamilyen beavatkozás szükséges, a test egészének megmentéséhez. Igenis ép ésszel hihető, hogy Mécs Imre – amennyiben tagja volt 1994-98 között az SZDSZ-nek – „a visszasettenkedő kommunistákkal paktált”. Az MSZP nem az a baloldal, amelyikre szükség van. Egy totalitárius, emberi jogokat semmibe vevő rendszer egykori pártkatonái, akik megszokták a kiváltságot, soha nem lesznek képesek olyan értéket képviselni, mint Gerhard Schröder, Tony Blair vagy Lionel Jospin. Kik tehát azok, akik hatalmuk elvesztését féltik? Hiszen, ha most nem nyernek, akkor az föld-indulást jelent a pártnak. Új arcok kellenek majd, fiatalabbak, hitelesebbek. Ha most nem nyernek, akkor egy generáció végleg búcsút vehet a nagypolitikától. Mert ez a választás a polgári oldal részére nem csak a következő 4 évre szól, hanem győzelme esetén inkább 2x4-re. Essék szó „Orbán Viktornak a szomszédok iránti érzéketlen kampány-megnyilvánulásai”-ról is, melyek „vezettek oda, hogy a nacionalistának semmiképp sem nevezhető pozsonyi miniszterelnök (sic! – lásd státustörvény) jegelte – remélhetőleg rövid időre – a szlovák–magyar, továbbá cseh és lengyel partnerével együtt a visegrádi politikai kapcsolatokat”. Orbán Viktor nem „kampánymegnyilvánult”, hanem egy EU-parlamenti német képviselő kérdésére felelt azon beneši dekrétumokkal kapcsolatosan, melyekről mi, érintettek, és a képviselőink 12 éve hallgatunk. Ez roppan kínos kérdés és Magyarországon egyáltalán nem kampányszintű téma, amivel választást lehet nyerni. A V4-ek találkozója e probléma felvetése miatt maradt el, nem pedig Orbán Viktornak otthon, a kampány során elhangzott bármely kijelentése miatt. De vajon a szociáldemokrata Gerhard Schröder is kampánymegnyilvánult, amikor a szociáldemokrata cseh kormányfő szudétanémetekről tett nyilatkozata után lemondta prágai látogatását? Szlovákiában egyetlen magyar nyelvű országos napilap van. A felvidéki magyar embert is megilleti a tisztességes, valóságot teljességében bemutató tájékoztatás, értékelés – a magyarországi helyzettel kapcsolatban pedig különösen. Még akkor is, ha az adott újságíró felfogásával ellentétes véleményről van szó. Ellenkező esetben kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy befolyásolni kívánják a köz véleményét. Nem kellene Markó Béláék nyomdokaiba lépni, akik siettek kijelenteni, jó kapcsolataik vannak mind az MSZP, mind az SZDSZ soraiban. Ki meri-e bárki jelenteni, hogy az ilyen és ehhez hasonló kijelentések fejezik ki az adott határon túli magyarság döntő többségének óhaját, akaratát, imáját?

Feszty Zsolt református lelkipásztor, Érsekkéty