Fejjel a korlátnak

Most, hogy a parlament elfogadta a nyugdíjkorhatár alkotmányos felső korlátját (64 év), a vágyaink sokkal elérhetőbbek lettek. Vagy nem? 
Sajnos rossz híreim vannak. Nem szeretném aprólékos gazdasági elemzéssel untatni az olvasót, ezért csak három közérthető gondolatot kínálok. Az első az ígéretekre és mézesmadzagokra vonatkozik: 

szlovák átlagfizetésből nem lesz svájci nyugdíj.

Legyen a nyugdíjrendszer hagyományos elosztó-kirovó, vagy befektető, „második pilléres”, a végeredmény mindig attól függ, milyen magas bérből fizetjük a járulékokat. Amíg a fizetések nem közelítik meg jobban a nyugati színvonalat, pezsgőre és kaviárra csak keveseknek jut majd.
A második tény az állami nyugdíjakra vonatkozik. 

Hosszú távon a nyugdíjasoknak csak annyit lehet kifizetni, amennyit a dolgozók befizetnek.

A Szociális Biztosító az „ami befolyik, az rögtön kifolyik” alapon működik. A nagy probléma akkor kezdődik, amikor egyre kevesebb befizető jut egy nyugdíjasra. Ennek az öregedési folyamatnak két fő oka van: a korábbi korcsoportokhoz képest jóval kevesebb a gyerek és egyre növekszik a várható élettartam (tovább élünk). 

Most körülbelül öt aktív korú jut egy nyugdíjasra, néhány évtized múlva már csak kevesebb mint kettő! Másképpen fogalmazva, aki nem született meg tavaly, az húsz év múlva nem fog munkába állni és nem fogja finanszírozni a nyugdíjakat.

Hozzáteszem, hogy a születések alacsony száma az elmúlt harminc évre igaz, és Szlovákiában lesz az egyik legdrámaibb öregedési folyamat az unióban. 

A harmadik dolog: nem érdemes a fára összpontosítani, ha az egész erdő lángol. A dolgokat mindig összefüggéseiben kell megítélni. A nyugdíjrendszerben három fő paraméter van, amit így vagy úgy mozgatni lehet: a befizetett járulékok és a nyugdíjak magassága, valamint a nyugdíjkorhatár. Ha az egyiket kibillentem, a másik kettő közül is mozdítani kell valamelyiket, hogy egyensúlyban maradjon a rendszer. Az elöregedő társadalomban fokozatosan csökken majd a befizetők száma, és egyúttal nőni fog a kifizetendő nyugdíjak értéke. 

Alkotmányos törvénnyel ugyan megpróbálhatjuk betiltani az öregedést, de nem hiszem, hogy több sikerrel járnánk, mint a globális felmelegedés vagy a gravitáció törvényen kívül helyezésénél.

Remélem, mostanra már világos, hogy nem lehet csak úgy hasra ütve bevezetni egy maximális nyugdíjkorhatárt. Miért 64? Hogyan fogjuk finanszírozni? Legalább ne kétharmados törvénybe került volna. Csak megjegyzem, hogy most a korhatár még jócskán 63 év alatt van, tehát még csak nem is aktuális a téma. Politikai szempontból olcsó populista intézkedés. De mivel alkotmányos, s ezért később nehezen változtatható előírásról van szó, nézzük meg, milyenek a gazdasági vetületek (ha a törvény a jövőben is életben marad). Most a nyugdíjkorhatár attól függ, milyen sokáig élünk nyugdíjasként. Ha hosszabb ideig, akkor növekszik, ha kevesebbig, akkor csökken. Ehhez képest ha a rendszer majd nem reagál a jövőben és „megáll” 64 évnél, a következőket várhatjuk.

A mostani szabályhoz képest jelentősen megnő a nyugdíjasok száma, és a nyugdíjak kisebbek lesznek, kb. tíz százalékkal. A gazdaság is lelassul, mivel kevesebb lesz a munkaerő. Hatalmas lyuk keletkezik a Szociális Biztosító költségvetésében, amit valahogy be kell foltozni. 

Vagy a fiatalokat kell majd jóval nagyobb mértékben megadóztatni, vagy a nyugdíjakat kell még jobban csökkenteni. 

Egyik réteg sem lesz hálás, ezért is sokkal jobb megoldás a fokozatos, kis lépésekben történő és a várható életkorhoz mért korhatáremelés. Nincs semmi mágia a 64-ben. Az uniós tagállamok többségében már ma magasabb a nyugdíjkorhatár, mégsincs tömeges elhalálozás a munkagépek mellett. Az összefüggés pont fordítva igaz: mivel magasabb a várható élet hossza, az emberek hosszabb ideig dolgoznak, s még mindig marad idejük a nyugdíjas évek élvezetére. 

Persze mindez nem azt jelenti, hogy ne lehetne (vagy kellene) vitázni a korkedvezményes nyugdíjakról, a jobb egészségügyről, a családpolitikáról, egyes foglalkozások külön elbírálásáról, vagy akár rugalmasabb munkalehetőségekről az idősebbek számára. Csak hát ez a nehezebb. Sokkal könnyebb behunyni a szemet, és azt mondani: hatvannégy. 

Ha majd a jövőben nekiszaladunk a most bevezetett korlátnak, garantáltan több kormánynak is fájni fog a feje.

Ódor Lajos
A szerző a Szlovák Nemzeti Bank alelnöke