Fapados nevelés

A fapados légitársaságok – élükön a Wizz Airrel és a Ryanairrel – megtanították az ügyfeleikkel, hogy az utazás, elsősorban annak repülős része semmiképpen sem lehet élmény. A rendszer ugyanis úgy van megalkotva, hogy az is fizessen, aki amúgy nem szeretne semmilyen extra szolgáltatást, egyszerűen csak elutazna egyik városból a másikba. Már a foglalási rendszer is olyan, mint egy akadálypálya: a jegyen felül ilyen szolgáltatást, olyan opciót kínálnak, az ülőhelynél már azonnal adnak valamilyen székszámot, természetesen fizetőset, ám ezt sokszor a legfelkészültebbek is csak nagy nehezen tudják átugrani és folytatni extra költség nélkül. Még vegyen ezt, vegyen azt, esetleg egy kis biztosítás, szállásfoglalás, autóbérlés, kaparós sorsjegy, meg még a jó ég tudja, micsoda! A lényeg, hogy fizessen. És ha az utasnak sikerül is átverekednie magát a foglaláson, akkor még mindig nem lélegezhet fel, hiszen a reptéren még érhetik meglepetések, a személyzet szigora lecsaphat rá, ha valamit elfelejt, vagy a helyszínen kell oldani, ne adj isten az általa vitt kabinbőrönd nem felel meg a szabályzatban leírtaknak, az ingyenes hátizsák (amelyet némi túlzással lassan már retikül méretűre csökkentenek) nem fér az előtte lévő ülés alá. 

Korábban nem volt jellemző, de az utóbbi időben szinte a legtöbb esetben a fapadosok az együtt utazókat szándékosan szétültetik, lehetőleg a legtávolabb egymástól, hogy amikor az utas a bejelentkezésnél ezt észreveszi, mégis fizet inkább. Mint amikor az iskolában a gyerekek rosszul viselkednek, és a tanító néni szétülteti őket. Az emberek azonban csak utazni akarnak, a bűnük csupán annyi, hogy nem akarnak extra költségeket… 

Az utasok már jellemzően tudják, mi a dolguk, szinte katonás fegyelemmel indulnak útnak. Aztán amikor egy alkalommal valaki egy hagyományos, hálózatos vagy akár prémium légitársasággal utazik, ledöbben. Nem kell megcsinálni az online check-int? Nem, nem kell – lehet, de nem kötelező, ha nincs idő, kedv, a reptéren is megoldják a csomagfeladásnál. Kifizessem az ülőhelyeket? Ezt sem kell, mert jellemzően egy foglalásban szereplő személyeket egymás mellé ültetik – nem mindig, gépcserénél, telt házas járatnál néha nem sikerül. És még ingyen ételt, italt, valahol még pezsgőt is felszolgálnak az utasoknak, mosoly kíséretében. 

Arról nem is beszélve, hogy ha baj van, törlik a járatot, vagy késik, akkor a fapadosok az esetek nagy részében magukra hagyják az utasokat, néha több nappal későbbi géppel hoznák csak haza őket, addig a hálózatos fuvarozók jellemzően segítenek (ételt, szállást is biztosítanak), akár másik cég járataira is átfoglalják őket, hogy mielőbb célba érjenek. 

Nagyon fontos a fapados légitársaságok piaci jelenléte, sokat segítettek abban, hogy ma már sokak számára elérhető a repülés. Ám az utóbbi időben elkanászkodtak a pofátlanul magas árazással, az extra szolgáltatások méregdrága díjazása pedig riasztó. Ma már olcsóbban eljutunk Pekingbe, Bangkokba vagy New Yorkba teljes szervizzel, mint főszezonban egy európai tengerpartra – fapadossal, katonás fegyelemmel, rettegve a büntetésektől, extra költségektől. Így egyre inkább igaz a mondás, hogy nem vagyunk olyan gazdagok, hogy fapadossal utazzunk…