Falak és kerítések

Korábban az ausztriai Hallstattban azzal borzolták a kedélyeket, hogy az Im Römischen városrészben kerítést húztak a kilátás elé, hogy elriasszák a turistákat, akik sokszor csak ezért a látképért utaznak az osztrák városba – vagy azért, hogy ezzel szelfizve szerezzenek újabb és újabb lájkokat, mert ma már csak az a menő, aki minden ilyen momentumot lájkvadászatra bocsájt a közösségi felületeken. Ám a nemzetközi felháborodás miatt egy hetet élt a kerítés, majd belátták, hogy nem lehet ilyen akadályokat húzni, hogy a természeti csoda nem a település tulajdona – még ha e miatt sokszor kellemetlen tömegjeleneteket is kell elviselni.

Most a japán Fuji-hegy elé szeretnének falat húzni, egyelőre kitartanak a terv mellett – ők is azt állítják, már nem bírják elviselni a turistaáradatot, az azzal járó zajt, szemetet. A sort akár Velencével is folytathatnánk, ott a napokban indult be a belépős rendszer: a napidíjat azoktól szedik be, akik csak egynapos kirándulásra érkeznek a lagúnák városába. Szintén azzal érvelnek, hogy nem bírják el a nagy turistaáradatot, illetve, hogy szeretnék elérni, hogy a tömegturizmust felváltsa a minőségi turizmus, magyarul: azokat a vendégeket szeretnék, akik nemcsak fotóznak, szelfiznek, hanem pénzt is költenek a helyi árusoknál, szolgáltatóknál. S hogy teljes legyen a kép, akkor éppen a napokban vetették fel, hogy a velencei mintára a Comói-tónál is hasonló turistaadó bevezetését szorgalmazzák… 

Teszik mindezt akkor, amikor közeledünk a főszezon felé, amikor a legtöbb előrejelzés szerint nemcsak a légiközlekedésben, hanem szinte a teljes turizmusban rekordévre számíthatunk. 2024-ben soha nem látott tömegek indulnak útra – teszik ezt azért is, mert már nem kell semmilyen oltási szabályoknak, korlátozásoknak megfelelni, és határzártól sem kell tartani. És ez így van jól. Ne feledjük, a turizmus sok százmillió ember megélhetését biztosítja közvetlenül vagy közvetve (vannak olyan országok, ahol ez az arány megközelíti az ötven százalékot). Még akkor is, ha néhány helyen valóban nagyobb a tömeg, mint ami elviselhető lenne. De a turizmus már csak ilyen, elég egy menő szelfi(zésre alkalmas hely), és máris felkerül az instások, tiktokerek bakancslistájára. 

Gyakorlatilag számos, turisták által népszerű helyen úgy tesznek, mintha a vendég egy rossz jelenség lenne, aki zavarja a hétköznapi nyugalmukat. Valljuk be, ez sok esetben így is van, így akár meg is tudjuk érteni a kifogásokat – gondoljunk csak a Pozsony (vagy más vidéki település) legénybúcsús csapataira, milyen felfordulást, zajt tudnak okozni –, ám a teljes kép ennél sokkal összetettebb. 

Maszovka – mondja a szlovák ember azokra a helyekre, ahol rengeteg a kiránduló. A járvány hullámai között, amikor szabad volt az utazás, többször jártam a kedvenc helyeimen. A fogadott kép rendkívül lehangoló volt – távolságtartó emberek, üres utcák, bezárt éttermek, a kedvenc helyeim zárva tartottak. Akkor átértékeltem a „maszovka” fogalmát. Azt gondoltam, inkább legyen bármilyen tömeg, csak ne kelljen még egyszer átélni a járvány miatti korlátozásokat, a szomorú, elnéptelenedett helyeket. Ha ennek a tömegturizmus az ára, ám legyen! Falak és kerítések nélkül…