Fait accompli

A világpolitikában legalább ilyen fontos lépés, hogy ki képes úgy előkészíteni a terepet, hogy a másik már kész tényekkel találkozzon. Ezt később persze lehet vitatni, de fényévekkel nehezebb.

Most az látszik, hogy az oroszok az elfoglalt ukrán területek teljes és erőltetett integrációján dolgoznak. Fait accomplit akarnak teremteni a bármely esetleges későbbi tűzszünet idejére. A Moszkva által annektált négy megyében 1250 iskola található, ezek számára az idei tanévkezdésre egy teljesen újraírt történelemtankönyvet nyomtattak (a megfelelő oroszbarát értelmezésekkel), de ez csak egy apró része a helyi lakosság terrorjának.

Ukrán nyelven megszólalni bűn, az ukrán államot korábban szolgáló lakosok alapvetően gyanúsak, rendszeresen visznek el embereket „kihallgatásra” (vagyis határozatlan idejű, ismeretlen helyen való fogvatartás, deportálás és kínzás céljából). Aki nem hajlandó lemondani az ukrán állampolgárságáról és felvenni az oroszt, eddig „csak” ellátásban nem részesült (oktatás, nyugdíj, gyógyszer…), de jövőre már bűn lesz, és deportálással járhat, illetve a gyermekek kiemelésével és árvaházba küldésével, ha szülők állnak ellen.

Soha nem lesz visszaállítható a háború előtti állapot Donyeck és Luhanszk körül: rengetegen meghaltak, elmenekültek akár Nyugatra, akár Oroszországba, vagy kényszerdeportálták és javait eladták már rég. Papíron orosz állampolgárok laknak már most 1,5 milliós számban (kb. ennyi kiosztott útlevélről tudunk). Természetesen csak oroszok kereskedhetnek ingatlanokkal „biztonsági okokból” – tehát a menekülő lakos el se tudja adni ukrán útlevéllel a saját házát, hiába lakik benne akár több generáció óta.

Nyilvánosságra került, hogy Moszkva utasította a helyi vezetőket, először azokat szorítsák az orosz állampolgárság felvételére, akik nem tudnak elmenekülni: a mozgásukban korlátozottakat. Kegyetlen és opportunista alapállás.

Hogy az ott élők sorsa még ennél is nehezebben alakul, azért a kijevi kollaboránspolitika tesz: mindenki, aki az orosz megszálló erőkkel együttműködik, bűncselekményt követ el az ukrán állam szemében.

Eddig – gyakran távollétükben ugyan, de – 10 ezer fölött lehet az elítéltek száma. Hogy valaki a napi inzulinjáért, a gyerekei megtartásáért vagy pedig valós kollaboráns szándékokkal mond-e igent az orosz katona előtt az orosz útlevélre, ezt tudjuk a magyar kommunista múlttal való elszámolásból, hogy rendkívül összetett kérdés, és gyakran kibogozhatatlan.

Az ukránok nem tudják az oroszokat ilyen kész tények elé állítani, hiszen nem hatoltak be orosz területre. Az orosz kisebbséggel szembeni kijevi politika nyilván kemény lett 2014 óta, amióta a Krímre rátette a kezét Moszkva.

Ezek a fait accomplik még sok orosz narratívát fognak táplálni: részben arról szólnak majd, hogy „csak” orosz állampolgárokat védenek, hogy lám, a Krím maga „szavazta meg” a csatlakozást, hogy kulturálisan ez egy egység stb.

Ettől még legyünk óvatosak a helyzet megítélésével és gondoljuk át, hogy a magyar történelem viszonylatában mit jelentettek a kész tények a magyarok kitelepítésekor, a kollektív bűnösségkor, a ceaușescui faluromboláskor, és hosszan sorolhatnánk a példákat.

Kemény tanítómester a történelem. Az ukránoknak sem lesz könynyű dolguk, és az oroszok pedig régóta játsszák ezt a játékot.