Ezt nekünk…!

A házelnök talán legszembeötlőbb tulajdonsága, hogy minél többet van távol a kormánykoalíció kulcsfontosságú ügyeket (pl. a kormányprogramot, a 2011-es költségvetést) érintő tanácskozásairól, annál poénosabb döntéseket produkál más téren. Az az érzésem, megvilágosodik egy-egy ilyen horvátországi vagy prágai út során – mert azt, hogy esetleg súgnak neki, feltételezni sem merem.

Minap úgy tért haza Prágából, hogy a pozsonyi vár udvarát díszítő (csúfító – esztétikai felfogás kérdése) Szvatopluk-szobrot sem találta annyira visszataszítónak, mint azelőtt. Gondolom, férfiolvasóim közül sokan tapasztaltak már ilyet – az ember csak iddogál csendesen a bárpultnál, andalító zene szól, s egy idő, valamint megfelelő mennyiségű égetett tömény szesz elfogyasztása után a szemben ülő, hm, szóval érdekes arcú hölgyet már kimondottan vonzónak találja. Hasonlóan „férfias” dolgot produkált Sulík, amikor – nyilván az U Fleků-ban, vagy más prominens prágai helyen ejtőzve – átvillant az agyán: „Ez a Szvatopuk lovastul, keresztestül, feliratostul teccik nekem, embert faragok belőle, waze!” S lesz fából vaskarika, mert Ján Kulich művész úr a Hlinka Gárda által használt kettős keresztet a pajzson átvési, az „ószlovákok királya” címet meg lecsiszolja. Így tulajdonképpen mindenki jól jár, hiszen Sulík és Szvatopluk megmarad királynak, Marián Kotleba, illetve a kiközösítő eszméket hirdető Mi Szlovákiánk Néppártba tömörülő elvbarátai továbbra is békésen zavaroghatnak a parlament területén, ha úgy hozza kedvük.

A jó ízlésű művésztársadalomnak, a történelemhamisítás ellenzőinek, valamint az ügyről másképp gondolkodóknak így nem marad más választásuk, mint hogy meghajoljanak a magasabb akarat előtt, s jó mélyen a ló alá nézzenek. Ott – bronzba öntve – megtekinthető a kőkemény szlovák valóság.