Ezeréves csúcson a Nap aktivitása

A múlt században a felmelegedéssel egy időben jelentősen megnőtt a napfoltok száma, tehát elképzelhető, hogy a naptevékenységnek jelentős szerepe van a globális felmelegedésben. A zürichi csillagászati intézet kutatói grönlandi jégmintákból szereztek információt a Nap múltbéli aktivitásáról.

A svájci csillagászok szerint a Nap manapság sokkal aktívabb, mint az utóbbi ezer évben bármikor, és részint ennek köszönhető a globális klíma felmelegedése. Persze a tudósok azt is hozzátették, hogy a klímaváltozás folyamatát igencsak felgyorsították a fosszilis üzemanyagok elégetésével felszabadított gázok.

Régóta figyelnek

A Nap megfigyelésével 1610 óta, azaz körülbelül a távcső feltalálása óta foglalkoznak a tudósok, tehát ez az egyik leghosszabb ideje tartó csillagászati kutatás, írta a BBC. A megfigyelők felfedezték a Nap tizenegy éves működési ciklusait és más hosszú távú változásokat is, például hogy a Maunder-minimumnak elnevezett 1645 és 1715 közötti időszakban - amikor kisebbfajta jégkorszak hűtötte le bolygónkat - alig néhány napfolt pislákolt. Néhány kutató erősen gyanítja, hogy a lehűlés és a napfoltok száma között valami összefüggés van, de ezt még nem sikerült bebizonyítaniuk.

Mivel a fák gyűrűinek tanulmányozásával már korábban kiderítették, hogy az utóbbi ezer évben számos jelentősebb lehűlés volt, a csillagászokat elkezdte érdekelni, hogy ekkor vajon milyen lehetett a napfolttevékenység. Sami Solanki és kollégái ezért grönlandi jégben fellelhető radioaktív izotópok segítségével rekonstruálták a múltbéli napfolttevékenységet.

A jégrétegekből kimutatható az adott időszakban a levegőben található berilliumizotópok mennyisége. Ezt az izotópot az űrből származó nagy energiájú részecskék hozzák létre a légkörbe érkezve, de a fokozott naptevékenység hatására létrejött mágneses mező megóvja a Földet ezektől a részecskéktől, így az izotópok koncentrációja is kisebb.

Az ember is felelős

A kutatók szerint a vizsgálat alapján tökéletesen kimutatható a Maunder-minimum és az utóbbi ezer év összes többi lehűlése. Az utóbbi néhány száz évben tartósan növekedett a napfoltok száma, és a Nap a negyvenes évek óta sokkal aktívabb, mint az elmúlt 1150 évben bármikor. Bár mindez azt sugallja, hogy a változó naptevékenység tehető felelőssé a globális felmelegedésért, az utóbbi húsz évben szinte egyáltalán nem változott a napfoltok száma, ennek ellenére folyamatosan nő a földi átlaghőmérséklet. Ez utóbbit tehát egyértelműen az üvegházhatást okozó gázok okozzák, amelyek főképp a fosszilis üzemanyagok elégetésekor keletkeznek, vélik a csillagászok