Ez itt a reklám helye

A kínálatot böngészve örömmel konstatáltam, hogy a legtöbb helyen igyekeznek haladni a korral. Rájöttek, hogy nem elég kitenni a tárgyakat a vitrinbe, egy fénymásolt lapon információkat mellékelni a kiállításhoz. Érthetően és érdekesen kell prezentálni a látnivalókat, színes brosúrákat osztogatni, frissíteni a szuvenírbolt kínálatát, a ruhatártól a büfén, illemhelyeken keresztül a gyermekprogramokig sok olyan dolgot is fejleszteni kell, ami nem függ össze szorosan a kiállításokkal.

És mivel a belépők ára sokakat elriaszt, ezen az egy napon jelképes összegért vagy ingyen lehet belépni az összes múzeumba. Úgy tűnik, végre nálunk is kezdik átvenni a külföldön jól bevált ötleteket. Ma már nemcsak ingyenes idegenvezetéssel szórakoztatják a látogatókat, hanem leviszik őket a restaurátorműhelybe, koncerteket rendeznek a vitrinek között, a legkisebbek pedig valósággal tobzódhatnak az élményekben: kézműves-foglalkozások, játékos művészettörténeti alapozó, vetélkedők – a cél az, hogy a kicsik alig akarjanak hazamenni. Én legalábbis tavaly láttam egy óvodást, aki szenvedő arccal, hüppögve tűrte, hogy anyukája kivonszolja.

A tavalyi számadatok önmagukért beszélnek: a pozsonyi várban egy nap alatt háromezren fordultak meg, a Szlovák Nemzeti Múzeumban ezerkétszázan, azaz többen, mint egy egész nyári szezonban.

Okos döntés volt szombati napra időzíteni a nagy happeninget, még ha hivatalosan május 18. is a múzeumi világnap. Ráadásul a hokivébén ma szünnap van. Ez esetben szerencsés véletlenről van szó, nem tudatos szervezésről, de a művészettörténészek, muzeológusok ettől is egy kicsit úgy érezhetik, legalább az égiek figyelnek rájuk, ha már a földiek zöme azt sem tudja, hogy léteznek. Olyanok ők, mint a műtétnél az altatóorvos: egy betegnek sem jut eszébe megköszönni fáradozásait, pedig nélküle nem ébredt volna fel...