Ez is kultúra

Vakációzó gyerekeket sem sűrűn látni, valószínűleg otthon ülnek és a virtuális térben kirándulnak. Néhány babakocsit tologató anyuka sétál csak a benzingőzös járdákon.

Ligetfalu méreteihez és főleg lakosságához képest (170 ezer fő) kevés a művelődési ház, tulajdonképpen csak három működik normálisan. Legismertebb az általam csak „Tükörhájnak” becézett létesítmény, amelynek persze van rendes neve – Zrkadlový Háj. Naponta elbuszozom mellette. A minap komoly csoportosulásra lettem figyelmes az épület előtt. Cekkeres nénik, hivatalnoknépség, babakocsis anyukák, otthonkás otthonülők, szabadságoló szülők vakációzó gyerekekkel, szóval vegyes társaság. Gyorsan leszálltam, hogy megkérdezzem, mi van itt. Filmfesztivál? Ingyenkoncert? Számítógépes szakkör?

A tömeg a tízórás nyitásra várt: vásárolni akart. A kultúrház előtere ugyanis kínai piaccá alakult át három napra, a szórólapok már egy hete a postaládákban voltak, az én hibám, hogy olvasatlanul dobok el ilyesmit.

A kínálatban tízeurós farmerek, kéteurós pólók, hateurós késkészlet, tizenkét eurós cipők, héteurós retikülök, szóval megéri az elsők között érkezni. Az izgatottan várakozó klientúra legalábbis azt reméli, hozzájut valamihez olcsóbban, mint a „hivatalos” kínai piacon, ahol sokak szerint bitangul felsrófolták az árakat. Tíz perc van még hátra nyitásig, úgy döntök, kivárom. Addig legalább beszélgethetünk.

A vásárlók többségét a szükség hozta ide. Tudják, hogy az áru rossz minőségű, tíz éve még nem vették volna meg, de mára lejjebb adták, nincsenek nagy igényeik: jó lesz a műanyag cipő tizenkettőért, kinek van nyolcvan eurója bőrcipőre? Alsógatyát már egy euróért kapni, és ki látja a nadrág alatt? Az olcsó késekkel pedig lehet vágni egy ideig, és ez a lényeg, nemde?

Ezek az emberek szinte észrevétlenül szoktak át a normális boltokból a piacokra és a kultúrházakba. Tágabb értelemben véve ez is kultúra – mondta egyszer egy rendezvényszervező, akivel nagyot vitatkoztunk, de igaza volt, innen üzenem neki. Ezek az emberek ugyanis csak ilyen alkalmakkor lépnek be a művelődési házba. Rég nem járnak már moziba, koncertre, színházba. Nem vásárolnak könyvet, semmilyen luxust nem engedhetnek meg maguknak. Illetve nekik már az is luxus, ha nem kettőért, hanem ötért vesznek pólót a gyereknek, magukat pedig megajándékozzák egy új gumipapuccsal, holott a tavalyi is hordható még…