Ez is diszkrimináció

Azok az idősek, akik az üzletben, ahol egymás mellett több ládában áll az egyébként hajszálpontosan egyforma áru, mint dühödt darazsak, csak az egyik ládát rohamozzák meg, és egymást csaknem összetiporva, szinte egymás kezéből kapkodják ki mondjuk a krumplit, de akár a kiflit is. S azok az idősek, akik koruknál fogva diszkriminációnak vannak kitéve. Rengeteg ilyen ember van.

Az időskori diszkrimináció több formában ölt testet. Az első családon belül zajlik. Például „elkunyerálják” az idős ember pénzét vagy a nyugdíj megérkezése napján egyszerűen elveszik tőle. Kitúrják a házából, lakásából. Túl sok terhet rónak rá, dolgoztatják vagy rásózzák az unokákat, akiket természetesen szeret, de arra, hogy hosszabb ideig nála legyenek, már nincs elegendő energiája, amit a fiatalok nem akarnak észrevenni. S nem ritka a tudatos testi/lelki bántalmazás sem. Egy hazai felmérésben a megkérdezettek fele szerint létezik ilyesmi.

Az érintettek persze ritkán beszélnek, mert a másfajta diszkriminációk áldozataihoz hasonlóan ők is próbálják elnyomni magukban negatív érzéseiket, és sok esetben még védik is a kínzóikat, különféle jóhiszemű magyarázatokkal indokolva azok cselekedeteit, bánásmódját.

A munkaerőpiaci diszkrimináció jól ismert, például abban mutatkozik meg, hogy egy bizonyos kor fölött nehezebb munkát találni, s ez a kor lehet akár 50 év is. Pedig messze még a nyugdíj… A munkaerőpiaci diszkrimináció tipikus megnyilvánulása az a fajta előítélet is, amely szerint az idősebbek lassúbbak, képtelenek alkalmazkodni, nem ismerik és nem képesek megtanulni az új technológiákat, nem elég jó „csapatjátékosok” stb.

Aztán itt vannak az elsősorban az idősek ellen irányuló bűncselekmények. A rendőrségen fedőnevük is van: „A bajba került unoka”, „Villanypénz visszafizetése”, „Gázóra leolvasása”, „Óriási pénznyeremény”. Ezek a csalási akciók folyton ismétlődnek, valószínűleg mindenki ismeri őket. Elméletileg azok is, akik bedőlnek a csalóknak. Csakhogy a gyakorlat más. A csalók a semmiből bukkannak fel, lebilincselően kommunikálnak, s mire az idős ember észbe kap, már el is tűnnek.

A diszkrimináció az egészségügyben is megmutatkozik, kezdve azzal, hogy vannak orvosok, akik az idős emberek panaszait bagatellizálják, az „öregség” számlájára írják, egészen addig, hogy a kórházakban elhanyagolják az ápolásukat. A korosodással foglalkozó úgynevezett ageing kutatások szerint ez ritkábban fordul elő, mint a családon belüli rossz bánásmód, de gyakrabban, mint hinnénk.

Külön fejezet a médiában oly gyakori negatív kép az idősekről. Ezt majd máskor bontom ki. Lesz ennek apropója, ugyanis október az idősek tiszteletének hónapja. Akkor hát vesszen az erőszak!