Ez botrány! Vagy mégsem?

A neves szlovák publicista esetében ezzel egyértelművé vált az összeférhetetlenség ténye. Ezért a szerkesztőségben azonnal megtette a megfelelő intézkedéseket: más munkakörbe helyezte az újságírót. Ennek ellenére főleg Robert Fico és Ľuboš Blaha a jogállam és a közerkölcs végleges összeomlásáról rikoltozik.

Martin Daňo tollforgató néhány nappal ezelőtt kürtölte ki, hogy Tódová és Záleská a Magas-Tátrában egy szobában éjszakáztak. Ezzel semmi újat nem közölt, hiszen kettőjük intim kapcsolatáról már tavaly írtak a pozsonyi bulvárlapok, miután lefotózták őket közös horvátországi nyaralásuk idején.

A mostani bejelentésre nyilván azért csaptak le ekkora hévvel a Smer vezetői, mert már javában dúl a kampány. Ezért igyekeznek minél nagyobbat ütni az általuk gyűlölt publicistán és a bírónőn. A mostani bejelentés felemás visszhangot váltott ki közéletünkben. Egyesek szerint az újságírónő már évekkel ezelőtt elvált házastársától és kollégájától, a királyhelmeci születésű, elsősorban az orosz–grúz háborúról küldött tudósításai révén ismert Mirek Tódától. Volt felesége szerint a szakítás minden cirkusz nélkül zajlott le, két gyermekük neveléséről továbbra is közösen gondoskodnak. Sokan úgy vélekednek, hogy mindezek után Tódová magánügye, hogy kivel és milyen kapcsolatot tart fenn.

Csakhogy a helyzet ennél bonyolultabb, mondják mások. Ugyanis Tódová sokáig oknyomozó újságíróként tevékenykedett, és a hazai, ma már hírhedtté vált korrupciós ügyek felderítésével foglalkozott. Különösen Ján Kuciaknak és jegyesének a meggyilkolása után izgalmas cikkeket közölt Dušan Kováčiknak, a Speciális Ügyészség volt vezetőjének ügyködéseiről, akit egy idő után Mister 65:0-nak neveztek, mert amíg hivatalában tüsténkedett, addig ennyi, a Smer holdudvarába tartozó alak korrupciógyanús ügyét söpörte szőnyeg alá. Vagyis leállította az ellenük indított büntetőjogi eljárásokat. Nem kevés csúszópénzért. Kováčikot jogerősen nyolcévi börtönbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték.

Ezt a verdiktet Pamela Záleská hozta meg, majd pedig a Legfelsőbb Bíróság hagyta jóvá. A bírónő Milan Lučanský egykori országos rendőrfőkapitány törvénysértőnek vélt lépéseit is vizsgálta, de nem jutott a végére, mert a volt főrendőr a szigorított vizsgálati fogságban rejtélyes körülmények között öngyilkos lett.

Záleská mindkét esetben az igazságszolgáltatást képviselte, miként több más bírósági eljárásban is. A Smer vezetői szerint a hozzájuk köthető gyanúsítottakkal szemben elfogultan járt el. Tódová viszont még a perek megkezdése előtt olyan terhelő tényeket hozott nyilvánosságra, amelyeket valaki a nyomozati anyagokból kiszivárogtathatott. Ficóék úgy vélik, ezt Záleská tehette meg. Ő azonban a Bírói Tanács felszólítására határozottan elutasította ezt a feltevést. Ugyancsak ártatlannak tartotta magát a Denník N honlapján a hírbe hozott publicista is. Az igazság kiderítése a rendőrség feladata.

Ennek a történetnek több tanulsága van. Matúš Kostolný tisztességéhez nem fér kétség. Abban viszont hibát követett el, hogy – az őt tájékoztató Tódová beleegyezésével – nem tájékoztatta a közvéleményt a bejelentést követő döntéséről, azaz hogy az összeférhetetlenség és a gyanúsítgatások elkerülése érdekében az újságíró azóta nem foglalkozhat Záleská munkaköréhez tartozó ügyekkel, amivel nyilvánvalóvá tehette volna a nyilvánosság előtt is, hogy az újságírói etika tiszteletben tartása a szerkesztőségükben megkerülhetetlen követelmény. Ha így tett volna, akkor a smeresek nem hőbörögnének botrányról, ami még a kései bejelentés ellenére sem az, mert a főszerkesztő a fentebb említett erkölcsi értékrend alapján ítéli meg a magánügyeket és az összeférhetetlenséget.