Évi kétmilliárd euró a tét

Nem feltételezhetjük, hogy az emberek egyik napról a másikra

önszántukból  felhagynak az áfacsalással, amit már-már kulturális örökségnek vagy tömegsportnak is nevezhetünk. 

Ezért a csalók leleményességével szemben egyetlen megoldás kínálkozik: úgy módosítani az áfatörvényt, hogy az a kétmilliárd az államkasszába kerüljön. 

Görögország és Románia mellett Szlovákia is jó ideje azok közé az EU-tagállamok közé tartozik, ahol a legmagasabb az áfarés. Emellett 30% körüli az állam áfabevétel-kiesése, vagyis minden harmadik eurót lenyúlja valaki, ezért indokolt az áfatörvény mielőbbi radikális módosítása. Mivel azonban az áfa harmonizált adónem, egységes uniós szabályozás alá esik, ezért módosítása kizárólag az uniós keretek között lehetséges. Szerencsére a problémát Brüsszelben is észlelték, hiszen uniós szinten is hatalmas, 150 milliárd eurónyi az éves kiesés. Az 1967-ben elfogadott – s mára jócskán elavult – áfaszabályozás hiányosságait Brüsszel sem nézhette tétlenül, és elkezdte az átfogó európai áfareform kidolgozását. Bevezetését 2022 júniusára ígérte az Európai Bizottság.

De addig is tenni kéne valamit. Különben négy év alatt az unióban újabb 600 – ebből hazánkban 8 – milliárd euró kerülhet az áfacsalók számlájára. S mert e hatalmas összeg jelentős része szervezett bűnözői csoportokhoz kerül, a politikai tétlenség szinte a bűnpártolással határos. Erre a négy évre az Európa Tanács Gazdasági és Pénzügyi Tanácsa, az Ecofin által tavaly októberben jóváhagyott határozat kínálja a megoldást, amely lehetővé teszi az általános fordított adózás bevezetését. 

Leegyszerűsítve a következőről van szó. Az eddigi gyakorlat szerint, ha „A” vállalat valamit eladott „B” vállalatnak 100 euróért, akkor „A” vállalat a 20 euró áfát az adóhatóságnak befizette, míg ugyanezt a 20 eurót a „B” vállalat az államtól visszaigényelte. 

Áfacsalás akkor keletkezett, amikor az „A” cég különböző okok miatt nem fizette be az áfát, s a be nem fizetett áfának megfelelő összeget az állam mégis a „B” cég bankszámlájára utalta. 

A fordított adózás szabályai szerint az eladó áthárítja az adókötelezettséget a vevőre. Vagyis a vevő, a „B” cég változatlanul visszaigényli az államtól a maga 20 euróját, mindeközben az eladó „A” vállalat helyett befizet ugyanekkora összeget. Mivel az adózó egyetlen jogi személy és a két összeg teljesen megegyezik, a „B” cég áfabefizetési kötelezettsége mindenkor 0 euró lesz. És a nullát, vagyis a semmit nem lehet ellopni! 

Jó hír, hogy a fordított adózást a szlovák jogszabály már jóval korábban bevezette. Kevésbé jó, hogy alkalmazását csupán olyan esetekre korlátozza, amelyekben a múltban jelentős visszaélések történtek. 
A megoldás kézenfekvő: az érvényben lévő korlátozott jogszabályt kellene általánosan érvényes szabállyá tenni, s ezzel az áfacsalást egyszer s mindenkorra megszüntetni. 

Az Ecofin döntésére adott első szlovák pénzügyminisztériumi reakció azonban nem túl kedvező: a vállalatokat félti az adminisztratív többletterhektől. Ami sima parasztvakítás.

Tehát nálunk valószínűleg marad minden a régiben. A tisztességes vállalkozók továbbra is szenvedhetnek a sorozatos adóellenőrzésektől, az áfacsalók pedig köszönik, jól vannak. Az évi kétmilliárd pedig továbbra sem fog hiányozni senkinek, hiszen dübörög a gazdaság, van pénz elég.

Bindics Zsolt
A szerző közgazdász