Európában egyre elérhetetlenebbek a lakások

Az Eurostat első adatsora arról ad képet, milyen korban hagyják el az uniós tagországokban élő fiatalok a szülői háztartást. Jól látható, hogy az egyes európai régiók között lényeges különbségek vannak ezen a téren. Míg a skandináv országokban vagy Németországban a fiatalok már a húszas éveik elején önállósodnak, addig a déli országokban és Közép-Európában az önállósodás átlagéletkora gyakran már 30 év fölött van. 2023- ban a horvát fiatalok használták legtovább a mama hotelt, de rögtön utána a szlovák fiatalok következtek, akik átlagban 31 évesen hagyták el a szülői háztartást. Annak, hogy a fiatalok egyes országokban nehezebben önállósodnak, több oka is lehet, de a közvélemény-kutatásokban leggyakrabban az a tény ismétlődik, hogy az ingatlanok a fiatal generáció számára egyre nehezebben elérhetőek.

Ehhez köthető az Eurostat második adatsora, mely azt mutatja be, hogyan alakultak az ingatlanárak az uniós tagországokban 2015 óta. Az elmúlt csaknem egy évtizedben uniós szinten a lakásárindex 47 százalékkal növekedett, de az uniós átlag komoly különbségeket takar. Vannak olyan EU-tagországok, ahol 2015 és 2023 között az ingatlanárak megduplázódtak, és sajnos a közép-európai országok között is találhatunk ilyen államokat. Magyarország a maga 168 százalékos ingatlanár-növekedésével az egész unió éllovasa, de az ingatlanárak ebben az időszakban Csehországban is 111 százalékkal növekedtek. Ehhez képest Szlovákia 75,6 százaléka alacsonyabbnak számít, de még ez is magasan az uniós átlag fölött van.

Lehet érvelni azzal, hogy a fiatalok az ingatlanokat bérelhetik is, de a költségnövekedés a lakbéreket is elérte. A helyzet különösen az európai nagyvárosokban rossz, ahol a megfizethető lakások száma folyamatosan csökken. Berlinben a jobb városrészekben az egyszobás lakások havi bérlete az 1000 eurót is meghaladja, és a helyzet nem jobb az olyan, elméletileg olcsóbbnak számító városokban sem, mint Lisszabon, ahol a fiatalok gyakran havi bevételeik nagy részét lakbérre kényszerülnek fordítani.

Nem csoda ezért, hogy az európai fiatalok egyre nagyobb része frusztrált a lakáshelyzet miatt, és ez is közrejátszik abban, hogy ennek köszönhetően egyre több fiatal populista politikai pártok szavazótáborába sodródik. Nehéz optimistának és jövőbe tekintőnek lenni úgy, ha az ember feje felett nincs biztos tető. Ez talán túlzásnak tűnhet, de 2007 és 2019 között uniós szinten az az életkor, amikor a fiatalok már legalább 50 százaléka elhagyta a szülői otthont, 26 évről 28 évre tolódott.

A szlovákiai fiatalok különösen bonyolult helyzetben vannak, ugyanis a bérlakások szegmense Szlovákiában nagyon gyenge. Történelmileg a szlovák lakosság a saját ingatlant részesíti előnyben, a magasabb jelzálogkölcsön-kamatoknak köszönhetően ez viszont egyre kevesebb fiatal számára elérhető. Mivel a városok többségében a bérlakások hiánycikknek számítanak, sok fiatal számára a szülői otthon marad az egyetlen megoldás. Ennek komoly társadalmi következményei is vannak, hiszen saját ingatlan nélkül egyre jobban kitolódik a házasságkötés és az első gyerekvállalás életkora is.

A bérlakások bebiztosítása terén az eddigi kormányígéretek sajnos csak ígéretek maradtak, és ezek bebiztosításában inkább az önkormányzatok játszanak szerepet. A megfizethető lakások biztosítása azonban sokkal nagyobb politikai figyelmet igényel nemcsak Szlovákiában, hanem az egész EU-ban is. Egy frusztrált generáció ugyanis az EU jövője számára is problémát jelenthet.