<p>Három évvel ezelőtt a közös pénz bevezetésének ellenzői a magas inflációtól óvtak. A félelmük akkor alaptalan volt, most viszont elszabadultak az árak. A pénzromlás üteme éves szinten 3,7%-nál tart, de a lakosságot legjobban érintő élelmiszerek esetében ez a mutató a 6,5%-on állt meg.</p>
Euró, te drága
Ez azonban nem az euró hibája. Ami miatt mégis komoly kiadásokkal kell számolni, az az európai pénzügyi mentőcsomag.
A görög adósságválság végtelen történet. Ez azt is jelenti, hogy nincs megoldása, csak éppen az európai vezető politikai körök nem akarják beismerni. Nem az összeg a gond. A világ egyik legerősebb gazdasági csoportosulása probléma nélkül le tud az asztalra tenni néhány száz milliárd eurót. A baj az, hogy az események alakulása lassan kezd átcsúszni az európainak mondott átlátható és konszenzuskereső megoldási formáról a nagyhatalmi kabinetpolitikába.
A politikai unió megteremtésekor lehetett szolidaritásról és európai szellemiségről beszélni, a valutaunió esetében viszont már a pénzvilág farkastörvényei diktálnak. Kinek volt az érdeke olyan fegyelmezetlen országok felvétele, mint Görögország? Ha megnézzük, hogy ki kardoskodik leginkább a megmentéséért, tudjuk a választ: Németország. Ennek oka nemcsak a német bankok görög hiteleinek megóvása, hanem az eurózóna rendszeréből adódó előnyök megőrzése. Ezek alapja az átváltási kurzus. Ha még emlékszünk Počiatek pénzügyminiszter és a J&T-vezérek monacói találkozójára, tudjuk, miről van szó. Ha relatíve alacsonyan határozzák meg a kurzust, az alulértékeltségnek köszönhetően egy ország hosszú távú exportelőnyre tesz szert. Ez Németország esete. Egy relatíve felülértékelt átváltás a behozatalt ösztönzi. Ezt történt a görögökkel. A német jólét nem csökkent, a görögök viszont örültek a drága drachmának. Ennek azonban súlyos következménye lett. A görög termelékenység nem bír lépést tartani az unióssal, csupán felvevő piaca lett a fejlett tagországok áruinak. A strukturális támogatások ezt tompítják, de egyrészt ezeket is kevésbé hatékonyan használják fel, másrészt az unió közvéleményének úgy tűnik, hogy ez ingyen pénzosztás. Lengyel vagy olasz szemmel az is, de német oldalról tulajdonképpen jogos kompenzáció, amit viszont közösen fizetünk meg. Bár a görögök a nehézségeket maguknak okozták, bizonyos szempontból mégis balekok. A luxemburgi szűk körű tárgyaláson a németek, az olaszok, a franciák és a spanyolok úgy döntöttek, hogy az unió tovább hitelez. Ahogy ez a nagyhatalmi érdekeiknek megfelel.
Horbulák Zsolt
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.