EU-támogatások: segítség vagy átok?

Az igaz, hogy a problémák az Egyesült Államokból gyűrűztek be hozzánk, de ha minden rendben lett volna, a krízis nálunk sem okozott volna nagyobb gondokat, mint Kelet-Ázsiában vagy Dél-Amerikában. Tény, hogy az USA-ban túlzott méreteket öltő ingatlanhitelezés az unió néhány államára szintén jellemző volt. Nem véletlen, hogy éppen Írország majd Spanyolország – ahol leginkább pezsgett az ingatlanpiac – került legkorábban bajba. Az viszont, hogy már régen Görögországról szólnak a hírek, valójában az eurózóna strukturális problémáira hívja a fel a figyelmet és azt mutatja, hogy az Európai Unióval együtt komoly átalakításokra szorul. Reformlépések természetesen folyamatosan történnek, de félő, hogy ezek inkább csak tüneti kezelések, ad hoc reakciók egy-egy válsághullám megjelenése után.

Az Európai Unió, mint gazdasági közösség arra az elvre épült, hogy az egy csoportba tömörített különböző fejlettségű országok idővel közelítenek egymáshoz. Nos, a válság megmutatta, nem minden esetben ez történt. Nem egy-két országgal van probléma, (pl. Görögország), nem is egy régióval (Dél-Európa), az ellentétek a mag és periféria között feszülnek. Öt évvel ezelőtt statisztikailag úgy tűnt, hogy érezhető konvergencia ment végbe, ma viszont már látjuk, hogy gyakran csak papíron. Nem csupán a kozmetikázásról van szó. A görög vagy a portugál bérek csakugyan közelítettek a némethez, de ez nem járt a hatékonyság növekedésével. Az uniós támogatások sem tették erősebbé a gyengébb tagállamokat, ellenben még inkább növelték függésüket az erősebbektől. Ha a múltból veszünk példákat, találunk ezt is, azt is. Az amerikai arany a 17. században Spanyolországban még inkább visszavetette a helyi ipart. A sors fintora, hogy az egyik legsikeresebb gazdasági felzárkózást viszont éppen Magyarország érte el másfélszáz évvel ezelőtt az egységes Monarchia kereteiben.

A fentebb tárgyalt problémákat mielőbb tisztázni kellene. Mennyire hatékony az unió pénzelosztási politikája? A kérdés azért aktuális, mert most dől el a 2014–2020-as ciklus költségvetése. Számunkra pedig azért fontos, hogy mi, közép-európaiak mennyit tudunk tanulni a perifériás országok tapasztalataiból.