És akkor Fico megmutatja szélsőségesen európai arcát

Fico elmondta, hogy „az Európai Unió egy csodálatos projekt, amely békét és fejlődést hozott, és két brutális, több tízmillió áldozatot követelő háború romjain született”. Kijelentette, hogy „egyetlen más integrációs folyamat sem volt ilyen sikeres a világon”.  Felhívta arra is a figyelmet, hogy az uniós intézmények bírálatakor tartózkodni kell a szélsőséges álláspontoktól. Az egyik szélsőség szerinte az lenne, hogy „minden rendben van az unióban, semmin nem kell változtatni”, a másik pedig az, ha valaki olyan változásokat akar, amelyek miatt módosítani kellene az unió alapszerződődését, a Lisszaboni Szerződést. Fico a következő fél évben, az elnökség ideje alatt várhatóan az unió agilis vezetőjeként próbál majd fellépni, a szeptemberi csúcsig mindenképpen ezt a szerepet fogja játszani. Az Európai Parlamentben tett egy meglepő kijelentést is: „Éveken át nagyon kis figyelmet fordítottam az önök munkájának” – mondta a képviselőknek a szlovák kormányfő. Ezzel magyarázta, hogy mennyire meglepte őt a vita, amely szerinte nagyon inspiráló volt. Fico azonban éveken át nemcsak az EP-vel, hanem más uniós intézményekkel, az Európai Bizottsággal és az Európai Tanáccsal sem sokat foglalkozott. Természetesen részt vett a tanács minden ülésén, de ez inkább csak a kötelező rossz volt számára. Az uniót mindig gazdasági szemüvegen át nézte. Pontosabban az volt számára a legfontosabb, hogy az uniós támogatások megérkezzenek. Ugyan Ficóról nem bizonyítható, hogy az uniós támogatásokból épít magának gazdasági hátteret, mint ahogyan teszi ezt Orbán Magyarországon – előbb a Közgép, majd Simicska Lajos kegyvesztése után Mészáros Lőrinc felcsúti „gázszerelő” cégei –, de egyértelmű, hogy nem a magasztos európai elvek és értékek miatt igyekszik most a lehető legelkötelezettebb uniópárti politikusként feltűnni.Kérdés, hogy meddig tart ki ez az uniópártiság. Fico mindig képes volt az érdekeinek megfelelően változtatni a véleményét és irányítani a lépéseit, vállalta például a választások előtt azt is, hogy a jobb eredmény érdekében szembe ment a kötelező menekültkvótákkal, vagyis az Európai Tanács döntésével. Most az Európai Parlamentben arra is rá kellett jönnie, hogy nem elég, ha Strasbourgban (vagy Brüsszelben) uniópárti, annak kellene lennie itthon is. Erre figyelmeztette őt Manfred Weber, a néppárti frakció vezetője is. „Mindannyiunk felelőssége a populizmus elleni harc, de nemcsak külföldön, hanem odahaza is. A választási kampányban Szlovákiában a populizmust táplálták” – mondta Fico szemébe Weber. Le kellett nyelnie azt a békát is, hogy saját uniós pártjának, a szocialistáknak a frakcióvezetőjétől sem csak dicséretet kapott. „Egy szó hiányzik, a befogadás, az áthelyezés. Mondja ki ezt a szót, és jobban fogja érezni magát” – mondta Ficónak Pittella, a menekültekkel kapcsolatos elutasító álláspontjára utalva. Fico ezeket a „beszólásokat” figyelmen kívül hagyta, egymás „jobb megismerésének szükségességét” hangsúlyozta a képviselőknek, de kérdés, meddig lesz képes arra, hogy mosolyogva viselje a korábbi kijelentéseivel való szembesítést. A hazai aprócska moszlim közösség címére tett kirekesztő megjegyzései miatt ugyanis sokan őt is a szélsőségesek közé sorolják Európa fejlettebb részén.