Erősödő német euróellenesség

 

Ez még akkor is igaz, ha a zűrös európai országokhoz képest mindig kiszámítható német belpolitikai palettán most váratlan folyamatoknak lehetünk tanúi. Öt hónappal a szeptemberi választások előtt a felmérésekben a kormánykoalíció vezet az őt leváltani készülő ellenzékkel szemben. Igaz, kis előnnyel. Azonban Angela Merkel, a koalíció lelke, elsöprő fölénnyel vezeti a népszerűségi listákat, egyszerűen nincs ellenfele. Az ok: Németország a válságból eddig jobbára profitált. Az államháztartás szinte egyensúlyban van, a munkanélküliség történelmi mélypontra csökkent, a foglalkoztatottság történelmi csúcsra nőtt. A választók ezt főleg Merkelnek tulajdonítják, ezért nincs kancellárváltó hangulat. Tehát annak ellenére, hogy a megkérdezettek többsége elégedetlen a kormányzati teljesítménnyel, és a konzervatív pártszövetség, a CDU/CSU 2009 óta tizenegy tartományi választást veszített el, országos szinten a CDU/CSU és az örökké veszekedő, harmatgyenge liberális FDP koalíciója megveri – 46:40 arányban – a közös kormányzásra készülő szociáldemokratákat (SPD) és Zöldeket. Az ugyancsak ellenzéki Baloldal 5-6%-on áll, bár vele országos szinten az SPD/Zöldek aligha lépne koalícióra. Jellemző adat még a két nagyról: a CDU/CSU támogatottsága 41, az SPD-é 23%-os. És itt jön a képbe a meglepetés, ami mindent felboríthat. Márciusban új párt alakult, az euróellenes Alternatíva Németország Számára (AfD), máris elérte a parlamenti küszöböt, az 5%-ot. A hagyományos német politikai elit az AfD-vel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Az új párt – vezetői a CDU-ból váltak ki – fő követelése az euróövezet rendezett felszámolása. A Konrad Adenauer Alapítvány (KAS) elemzői szerint az AfD nem a társadalmi folyamatok révén, természetes módon kifejlődött erő, hanem felülről szervezett és kemény kézzel irányított formáció, hihetetlenül sikeres kampányát valószínűleg egy milliárdos finanszírozza. „Az AfD megjelenése, programja és kommunikációja jobban hasonlít egy marketingkampányra, mint egy politikai mozgalomra” – írta a KAS, amely August von Finck Svájcban élő bajor milliárdost, a Mövenpick szállodalánc tulajdonosát sejti a háttérben. A párt arca az 50 éves közgazdász, Bernd Lucke, a hamburgi egyetem konjunktúrakutató intézetének igazgatója, s csatlakozott hozzá az összes ismert euroszkeptikus közgazdász és értelmiségi. Az AfD programját jól jellemzi egy idézet Lucke kongresszusi beszédéből: „A (német) nép nem akart olyan valutát, amely növekvő államadósságot és másokért való anyagi felelősségvállalást jelent... Azt akarjátok, hogy az adótokból finanszírozzák Görögországot? Akartok fizetni egy olyan ország helyett, ahol nemzeti sport az adócsalás és népszokás a korrupció? ... Az euró létrehozása hiba volt, ennél csak az volna nagyobb hiba, ha tovább hinnénk ebben a tündérmesében. Ha az euró elbukik, attól még nem fog elbukni Európa.” S amikor populizmussal vádolták őt, Lucke azt felelte: „A populizmus vádját akár kitüntetésnek is vehetjük. Demokráciában mindenről a nép mondja ki a végső szót.” Az AfD azt lovagolja meg, hogy egyre több német unja az EU finanszírozását. Az is rendhagyó, hogy minden parlamenti párt szimpatizánsai meglepően nagy arányban lennének hajlandók az AfD-re szavazni. Ha valóban bekerül a parlamentbe, leginkább a konzervatív tábor erőit forgácsolja szét, ezért elsősorban Merkelnek okozhat fejfájást, aki már bejelentette: 2017-ig meg akarja tartani a kancellári posztot.