Erő és erkölcs

Magyarországon az államfő lemondásához vezetett, hogy kegyelmet adott egy pedofíliával kapcsolatba hozható iskolaigazgató helyettesének, Szlovákiában pedig akár módosíthatják is a büntető törvénykönyvet, hogy az elévülési idő lerövidítése miatt ne úszhassák meg büntetés nélkül a nemi erőszak elkövetői. Mindkét ügy rávilágít arra, vannak témák, melyeket a kormánypártok kénytelenek erkölcsi alapon, haladéktalanul megoldani a maszatolás helyett.

A képviseleti demokráciákban a kormánykoalíció és az ellenzék küzdelmére sajátos játékszabályok vonatkoznak. A kormánypártok a parlamenti többségükre alapozva irányítják a törvényhozói folyamatot. Alapesetben törekedniük kéne a minél szélesebb körű megegyezésre, de ez gyakran formálisan sem történik meg. A nyilvánosság, azaz a választók eközben a saját bőrükön érzik a problémákat, de nem feltétlenül tudatosítják, milyen konkrét változások zajlanak körülöttük. Mindeközben az ellenzék próbálja meg kézzel-lábbal felhívni a figyelmet, ha a véleményük szerint rossz irányba haladnak a dolgok.

A problémák tematizálása nehéz, mivel sok kiemelt ügyet egyszerűen lehetetlen érthetően elmagyarázni. Kevesen fogják kiegyenesíteni a kaszát például a Bírói Tanács tagjainak megválasztása kapcsán, mert túlságosan elvont, milyen következményekkel is járhat ez a lépés. Aligha lehet eredményes tömeges tiltakozást szervezni, ha változik az oktatásügyi módszertan, pedig generációkra van hatással, miként és hogyan tanulunk.

A lehetséges botrányok másik része viszonylag könnyen relativizálható, hiszen minden nézőpontnak megvan a maga igazsága. Az oroszokkal való üzletelés nyilván bizonyos előnyöket is hoz a hátrányok mellett, csak nem mindegy, milyen előnyt. A korrupcióellenes vizsgálatok „politikailag motiváltak.” Az új büntető törvénykönyv valóban alkalmas lehet a börtönök tehermentesítésére. A pályázatok rendszerének átalakítása ellehetetleníthet bizonyos szervezeteket, miközben előnybe hoz más társulásokat. A legtöbb intézkedéssel nemcsak a kormány vagy a kiválasztottak szűk köre, hanem a társadalom egy bizonyos, mérhető része is jól jár.

Vannak ugyanakkor menthetetlen témák, amelyek kapcsán a nyilvánosság reakciója zsigerből fakad. A gyermekeket és a nőket világnézettől és ideológiától függetlenül mindenki félti és biztonságban szeretné tudni. Éppen ezért okozhat össztársadalmi felzúdulást a pedofilokat segítő személyeknek való kegyelemosztás vagy a nemi erőszak vizsgálatára vonatkozó szabályok megváltoztatása. A választópolgárok számára ezek a lépések kimagyarázhatatlanok, és senki nem szeretné, hogy ráragadjon a pedofil vagy erőszakpártoló bélyeg.

Miután a háttéremberek pár napos tétovázás után felmérték, hogy a mentegetőzés nem jó megoldás, Magyarországon nagyon gyorsan fejek hullottak. Szlovákiában is borítékolhatóan visszaállítják a nemi erőszak vizsgálatára vonatkozó eredeti szabályozást, mert a Fico-kormány a felismerés zavarán túllépve tudatosítja, mekkora károkat okozhat, ha az ellenzéki pártok helyett a családtagjaikat féltő nyilvánosság kritizálja. A kár viszont már megtörtént, az üzenet pedig egyértelmű: ideológiától függetlenül a nőket és gyerekeket minden kormánynak békén kell hagyni.