Erkölcsi kockázat

A Fico-kormány júliustól tervezi folyósítani a minimálnyugdíjat, ami azoknak jár, akik legalább 30 évet dolgoztak és betöltötték a nyugdíjkorhatárt, azonban aktív életük során nagyon alacsony volt a keresetük. Ez a megoldás sem kifogástalan, hiszen a tudatosan csak minimális járulékokat befizető, ám egyébként tisztes jólétben élő egyéni vállalkozókon is segít, de rendben, ne kérdőjelezzük meg a kormányzati jószándékot, pláne, ha az egy évvel a parlamenti választások előtt buzog fel. Nem túl nagy összegről van szó, hiszen a minimálnyugdíj 269,50 eurónál kezdődik, azonban mégis segítséget jelent egyeseknek, hiszen vannak alig 220 eurós nyugdíjak is. Mielőtt meghatódnánk, hogy a magát a szociálisan rászoruló emberek pártjaként definiáló Smer a mi pénzünkből tesz gesztusokat, gyorsan ejtsünk szót a gubancról is. Történetesen arról, hogy a kormánypárt csak menet közben vette észre, a minimálnyugdíjjal gyakorlatilag megtorpedózza másik szándékát, jelesül a második magánnyugdíjpillér meggyengítését. Június 15-ig lehet újra kilépni a rendszerből, a döntést biztos megkönnyíti a Szociális Biztosító által postázott, erőteljesen elfogult körlevél, amely még az átlagnál jobban keresőknek is azt javasolja, lépjenek vissza az állami nyugdíjfolyósítóba. Már ez a történet, az állami pénzből finanszírozott propaganda, az erőteljes befolyásolás is megér egy hosszabb elemzést, de maradjunk a tárgyunknál. A döntéshozók menet közben eszméltek, hogy ha garantálják a nyugdíjak alsó határát, akkor még a kisebb keresetűeknek is megéri a második nyugdíjpillérben maradni, hiszen 269,50 euró alá nem eshetnek, és ehhez jön a második pillér jövőbeni hozadéka, ami így hab a (szerény) tortán. Nosza, beindult a gépezet, morális kockázatot kiáltva, egyéni képviselői indítvány nyomán a magánpénztártagok állami minimálnyugdíját érezhetően megkurtítják. Legalábbis májusban erről fog szavazni a parlament. Nesze neked szociális érzékenység, kisember felkarolása és egyéb hablaty! Jaj a spekuláns kiskeresetűnek, jaj az állam hívó szavát meg nem halló pénztártagnak! Ezek után már csak a kérdések jönnek. Ugyan hogyan döntsön az a kisebb keresetű pénztártag (az átlaghoz közelítő keresetűeket nem érinti a történet) az esetleges kilépésről, ha csak májusban szavaznak a minimálnyugdíj végleges összegéről? És ha az alkotmánybírósághoz fordulnak az ellenzéki képviselők jogorvoslatért, ami módosíthatja a végeredményt? Vajon ki okoz igazán erkölcsi kockázatot: aki a biztos minimálnyugdíj tudatában a második pillérben marad havi 15–20 euró többletbevételben bízva, vagy az, aki menet közben rombolja szét a rendszert, és másodosztályú polgárokat csinál a pénztártagokból? Az igazi erkölcsi kockázatot az veszi magára, aki folyamatosan kivérezteti és lehetetlen szabályokat hozva gúzsba köti a második nyugdíjpillért.