<div>Arcpirító a távhőszolgáltatók pofátlansága, az enyhe tél miatt háromszáz százalékkal emelnék a fűtésdíjat, mondván, hogy elesnek a megszokott profitjuktól. A végfelhasználónak, aki a radiátor túloldalról szörnyülködik az erről beszámoló hírek felett, erre csak egy válasza lehet: kit érdekel? </div><div> </div>
Enyhe tél és vállalkozói kockázat
Természetesen minden vállalkozás profitra hajt, legyen az lapkiadó, köldökzsinórvér-laboratórium, örömtanya, gyógyszergyár, asztalosműhely, pincészet, szoftverfejlesztő, vasmű, kolbászfüstölő, vagy éppen távhőszolgáltató. Akár szereti az ügyfelét, akár nem, mindenképpen azt a látszatot fogja kelteni, mint ha szeretné, mert a pénzét akarja. Ez tényleg ennyire egyszerű. Ezért megmosolyogtató, amikor a cégek vállalati hitvallást, missziót próbálnak megfogalmazni, amelyben a leggyakrabban azt olvashatjuk: célunk az emberek megsegítése; a környezetbarát módon dolgozunk fontos ipari innovációkon; működésünk által jobb lesz a világ stb. Miközben nyilvánvaló, az ezeket leíró vállalatok nagy ívben szarnák le az emberek megsegítését, a környezetbarátságot, vagy a jobb világot, ha a folyamat végén nem lenne ott egy kiadós euró/dollárhalom. És ezzel nincs is semmi baj. Aki termel vagy szolgáltat, jogosan vár el ellenszolgáltatást. Hogy ez az idők kezdete, de legalább kétezer éve így van, arról árulkodik a „Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen” szólásunk... Ám a dolog természetéből fakadóan, minden fajta vállalkozói tevékenység hordoz bizonyos kockázatot. Sílécet árulni például jövedelmező lehet, de ha ezzel mondjuk Csádban vagy a Közép-afrikai Köztársaságban próbálkoznánk, valószínűleg csak annyi profitot hozna, mint ha egy marokkói kezdő vállalkozó dromedárok értékesítéséből próbálna meggazdagodni a Tőketerebesi járásban. Tevét árulni Királyhelmecen egyszerűen kockázatos. Távhőt szolgáltatni ebben a tájegységben ugyan nem olyan rizikós, mint ha a sivatag hajójával akarnánk a Bodrogon átkelni, de éppúgy nem kockázat nélkül való, mint ha hot-dogot árulnánk a Chopokon, vagy a Balaton partján Ha meleg/hideg van, nem jön a turista, s a boldogtalan árus a kifli helyett a virslijét dughatja, ahova tudja. A melegre hivatkozva távhőárat emelni éppoly abszurd, mint ha egy sörgyár a hideg nyár miatt kérne állami kompenzációt, vagy, amikor pár éve a téli turizmusból élők kuncsorogtak állami támogatásért a hóhiány miatt. A távhőszolgáltatás egyik vállalkozói kockázata a lehetséges enyhe tél. Ezzel meg kell próbálni együttélni. Egy szigoráról hírhedt professzorom mondogatta, hogy nem kell mindenkinek erre az egyetemre járni, el lehet menni cipőfelsőrész-készítőnek is. Nos, távhőt szolgáltatni se muszáj annak, akinek nem megy.
Támogassa az ujszo.com-ot
A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!
Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.