Ennyit az elvekről

Büszkék lehetünk, mert a szlovákiai felsőoktatási rendszer minden szintjére van már egy plágiumbotrányunk Bc. Krištúfková, Mgr. Kollár és JUDr. Danko jóvoltából.

Amikor a múlt hét végén nyilvánosságra került Krištúfková ügye, még nem sejtettük, hogy pár napon belül a Sme rodina főnöke is hasonló vádak miatt kényszerül majd magyarázkodni. A Denník N kiderítette, hogy Boris Kollár diplomamunkájának több mint fele plágium, a házelnök pedig bőszen tagad. A helyzet azért is különösen pikáns, mert a Sme rodina vezetője a múltban erőteljesen kritizálta Andrej Dankót, Krištúfkovával együtt a leváltását követelték, hazugnak, csalónak, tolvajnak nevezték az SNS főnökét a plágiumbotrány miatt. Nos, Krištúfková visszalépett a kormánybiztosi pozícióból, de Kollár nem fogadja el a vádakat. Úgy tűnik, a házelnökökre más szabályok vonatkoznak.

Mindenki lélegzet-visszafojtva várta, mit mond az ügyre Igor Matovič, aki már Krištúfková kapcsán is gyanúsan csendben volt. Az igazság egykori harcosa pedig elhárított minden felelősséget: ő nem boríthatja a kormányt, mert hatalmas válság jön, visszatérnek Ficóék, jön az apokalipszis. Pedig Andrej Danko esetében az Egyszerű Ember is másképp vélekedett: aki plagizál, annak mennie kell, kész. Most viszont a vállát vonogatja és amiatt panaszkodik, hogy ő nem is akart miniszterelnök lenni. Talán fegyverrel kényszerítették? Az is csak téves emlék lenne, hogy Kollárral az elsők között egyezett meg, hiába intette mindenki, hogy ebből baj lesz? Nyilvánvaló, hogy miniszterelnökként az ember nem viselkedhet úgy, mint ellenzéki képviselőként. De ez egy elég egyértelmű eset, az elveket nem lenne szabad ilyen könnyen eldobni.

A választói pont azért szavaztak neki bizalmat, mert a személyében látták a garanciát arra, hogy az eddigi módszereknek vége lesz. Ezért kínos ez a habogás. Komoly csalódás és komoly törés.

A felelősség vállalása helyett Matovič inkább előállt egy újabb agyament ötlettel és megszüntetné a szlovákiai felsőoktatási intézmények felét. Az igaz, hogy a felsőoktatás reformra szorul, és az is tény, hogy van az országban néhány gyanús „diplomagyártó” intézmény (mint pl. Kollár és Krištúfková szakolcai alma matere). De az oktatási reformnak ne az legyen már az apropója, hogy egy politikus csalt, és rajtakapták. 
A mi emberünk. Ez az egész reformfolyamat hitelességét kikezdi, még ha jól csinálnák, akkor is.

Bármelyik tisztességesen dolgozó hallgató vagy tanár jogosan háborodna fel amiatt, hogy egy csaló politikus miatt akarják felszámolni az egyetemét.

Azért is különösen fájdalmas ezt a bénázást nézni, mert nagyon egyszerű lenne helyesen cselekedni. Ha Kollár most magától lemondana a házelnöki posztról és hamut szórna a fejére, az még növelné is az ázsióját sokak szemében. A pártját nyugodtan irányíthatná a háttérből, a koalíciós tanácson érvényesíthetné az akaratát. De ha erre magától nem képes,

Matovič nyugodtan kivághatná a hisztit, ahhoz nagyon ért, és most minden joga meglenne hozzá.

Kollár egy üzletember, nagyon gyorsan kiszámolná, hogy neki nem éri meg kilépni a koalícióból egy ilyen ügy miatt. A kormányfő így hű maradna az elveihez, és erőt demonstrálna a Kollár felé is, akit előbb-utóbb amúgy is meg kell majd reguláznia. Mert az biztos, hogy nem ez volt a Sme rodina utolsó botránya, ezt Matovičnak is tudnia kell. Minden engedménnyel hiteltelenebbé válik a korrupcióellenes harc szlogenje, és

ha a miniszterelnök nem vigyáz, a tükörből egyszer Robert Fico arca fog rá visszanézni.