Emlékezet – kihagyás

Aki teheti, mindenszentek és halottak napja környékén felkeresi szerettei sírját. Rendbe teszi a sírhalmokat, virágot helyez reájuk, és gyertyát gyújt. Sokan a helyi temetőben nyugvó ismert közéleti személyiségek sírkövei előtt is megállnak. És majdnem minden temetőkertben áll egy közös kereszt, amelynél a távolban nyugvó halottaik lelki üdvéért gyújtanak világot az élők.

Magam is évek óta nem voltam a szülőfalumban gyertyagyújtás idején. Pozsonyban viszont a Szent András temető tőszomszédságában lakom. A távoli országrészekből a fővárosba települt számos sorstársammal együtt én is ide járok hát megemlékezni a magam halottairól. Itt is áll egy közös kereszt, négy lépcső vezet a talapzatáig. A lépcsőfokok zsúfolásig megrakva színes mécsesekkel. Pozsony egy ilyen város.

A Szent András temetőbe már évtizedek óta csak kivételes esetekben temetnek. Legutóbb – végakarata szerint – Július Satinský földi maradványait helyezték el itt, közel élete meghatározó élményéhez, a Duna utcához. Rengeteg gyertya és kisebb-nagyobb mécses világol sírköve körül. Még kedves és ugyanakkor szívszorítóan szomorú gyermekrajzokat is láthatni ott.

Majdnem ugyanolyan fényárban úszik a kalandos életű „pozsonyi Robinson” neogótikus stílusú, vitorlás hajó rajzával díszített síremléke is. Jetting Károly – akinek nem mindennapi életét Hét tenger vándora című ifjúsági regényében Hunyady József is megörökítette – Londonban egy Szenegálba induló hajóra ült, de útközben hajótörést szenvedett, s mórok fogságába esett. Azok kezéből pedig rablók közé került, akik eladták rabszolgának egy Szelim nevű töröknek. Sok-sok hányattatás után került haza Pozsonyba, s itt halt meg 1790-ben.

A Szent András temetőben majdnem minden síron ég legalább egy gyertya. Sőt, olykor a felszámolt sírok helyén is világlik még a mécs. Csak annak az erdélyi születésű papi személynek a sírját borítja a feledés és a tudatlanság kegyetlen sötétsége, aki ennek a városnak a páratlanul gazdag történetét felülmúlhatatlan részletgazdagsággal, pontossággal és tudományos igénnyel írta meg – hét plusz egy vaskos kötetben, több, ezekhez kapcsolódó tanulmányban, mintegy háromezer oldal terjedelemben!

Dr. Ortvay Tivadar – pápai kamarás, a pozsonyi jogakadémia tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, 1900-tól csanádi apát – „széles körű, eredeti kutatásokon alapuló történelmi és archeológiai munkásságot fejtett ki”. Ő a történeti földrajz magyar úttörője. És – a város múltjának túlszárnyalhatatlan ismerete révén – minden bizonnyal ő volt a legpozsonyibb pozsonyi. Nyughelyét gaz borítja, sírkövén csúzli ütötte sebek, körötte sötétség.

Családommal évek óta elsétálunk hozzá, és meggyújtunk emlékezetére két apró mécsest. Talán egyszer követőkre találunk.