Elveszett jövő

Sötét időkben élünk. Már több, mint 2 éve dúl egy pandémia, ami ugyan enyhülni látszik, de a vírus tulajdonságát nézve bármikor halálosabbá válhat. A pandémia alatti lockdownok betettek a gazdaságnak, ez rontott a felnőttek lelki állapotán, de az ezzel járó otthoni tanulás, az ebből eredő közösséghiány a gyerekek lelki életére még negatívabb kihatással volt. A pandémia okozta gazdasági krízis sok családnál gondokat okozott, na és ebbe az egészbe bekevert az orosz–ukrán háború is, ami további gazdasági hanyatláshoz vezet Európában, ezáltal nő a társadalmi stressz, a felnőttek között egyre több a munkanélküli, egyre több család kerül a szegénység küszöbére, nem tudja, mit fog a hónap végén enni, hogyan fog fűteni. A szülőket ellepő stressz feltűnik a gyerekeknek is. A háború persze nem csak gazdasági következményekkel jár, a TV-ben, a közösségi médiában mindenhol ez a téma. Mi lesz a kimenetele? Bevetik az oroszok atomfegyvereiket? Fagyoskodni fogunk télen? Tényleg cserben hagynak minket a „felnőttek” a parlamentben? Ehhez még hozzá adódik a klímakatasztrófa, amit sok felnőtt még máig cáfol, de a gyerekek nem hülyék, ők látják, tudják, érzik: a szemünk előtt égetitek el a bolygót azért, hogy ti még kényelmesen élhessetek.

Bárhova nézünk, ott olyan hír fogad, ami egzisztenciális félelmeket válthat ki. És ha ez már a felnőttek lelki állapotán feltűnik, akkor nem csoda, hogy meglátszik a gyerekekén is.

Egyre több a depressziós gyerek. Egyre nő az öngyilkosságok száma a kiskorúak körében. Kedvtelenek, nincs perspektívájuk. Menekülnek a realitás elől, ki a digitális világban keresi vigaszát, ki szerek segítségével próbálja elfeledni fájdalmait, és ezt egyre fiatalabban.

És amikor a gyerekek harcolni próbálnak a jövőjükért? Amikor a Fridays for Future mozgalmon belül tüntetni mennek a fenntarthatóbb klímapolitikáért? Amikor kiállnak tanáraik mellett, és egy jobb oktatásügyért demonstrálnak az utcákon? Akkor jönnek a kommentárok, és valljuk be, főleg a konzervatív felnőttek és politikai pártok köréből, hogy inkább menjenek vissza az iskolába, fogják csak be a szájukat, ne tiltakozzanak, ne avatkozzanak bele, nincs nekik ehhez semmi közük, hisz nem is tudják, miről beszélnek, nincs is klímakrízis, nincs baj az oktatásüggyel, ez mind csak liberális propaganda. Kemény nevelés kéne nekik, egy pár pofon is segítene, hisz „a mi időnkben is így volt, és nézzétek, milyen jó emberek lettek belőlünk”.

De mit tehetünk azért, hogy segítsünk a gyerekeknek harcukban a jövőért, hogyan adjunk nekik perspektívát, hogyan érhetjük el, hogy lássanak abban értelmet, hogy tanuljanak, hogy fejlesszék magukat?

Elsősorban el kell fogadnunk, hogy a klímakatasztrófa már itt van. Olyan politikusokat, pártokat kell választanunk, akik progresszív környezetvédelmi ötletekkel állnak elő. Ki kell állnunk a gazdaság és az energetika transzformálása mellett. Akármennyire is nehezünkre esik, realizálnunk kell, hogy a végtelen növekedést prédikáló rendszer, amit még ugyan kapitalizmusnak neveznek, de már régen nem az, mert egy destruktív monopóliumokból álló oligarchiává vált, nem fenntartható. Látnunk kell, hogy a populisták hazudnak, nem az LMBTQ mozgalom, más vallású és idegen kultúrájú emberek jelentik a legnagyobb veszélyt társadalmunkra, hanem környezetünk lebomlása és a fölösleges háborúk. Ha azt akarjuk, hogy lássanak értelmet a művelődésben, akkor nem engedhetjük, hogy műveletlen pszichopaták, bohócok, lúzerek és maffiózók vezessék az országot. Remélem, hogy a csendes többség elég művelt ahhoz, hogy megértse, ki kell másznia elefántcsonttornyából, aktivizálódnia kell, és ezt globális összetartással.

És ha ehhez túl kényelmesek vagyunk? Akkor már nem kell tanulniuk a gyerekeknek. Mire a mostani elsősök érettségizni fognak, itt már csak pusztulás lesz.