Előtérben a háttérhatalom

Az IVO és a Political Capital adatai újabb tanúságát szolgáltatják korunk egyik legfontosabb közéleti problémájának, a bizalomválságnak. A fenti adatok nem csupán a politikáról szólnak, sokkal inkább a lakosság bizalmáról abban, ami a világról tudható, ami a médiában megjelenik. A háttérhatalommal kapcsolatos állítás mögött mélyebb, az ember egész értékrendjét meghatározó viszonyulások vannak. Az, aki a kormányt csak egyfajta bábnak látja, aligha bízik meg a politikai, mediális és gazdasági elitekben, és ezáltal gyanakodva tekint azokra az információkra, amelyeket a standard médiák szolgáltatnak. Mindeközben ezen csoport tagjai gyakran mindenféle megalapozottság nélküli, a valós tényeket alaptalan következtetésekkel, tendenciózus állításokkal és féligazságokkal vegyítő, az igazság leleplezését kínáló forrásokban találják meg azok alternatíváját. Egy minimális inkonzisztencia miatt is hajlandók elvetni egy olyan állítást, amely nem tetszik nekik, miközben az alternatívként javasolt források gyakran az igényes tájékoztatás semmiféle standardjának sem felelnek meg. A magyarországi adatok még egy fontos dologra rámutatnak: pont az új pártok követői között a legnagyobb az összeesküvés- elméletekben hívők aránya (Jobbik 68%, LMP 52%). Nem kétséges – bár a szlovák adatok jelenleg nem mennek le ebbe a mélységbe –, hogy Szlovákiában is hasonló tendencia mutatkozik, és az OľaNO, NOVA, SaS trió lehet az „éllovas” e téren. Ezek a pártok egyébként nagyon potens módon tudják meglovagolni a lakossági bizonytalanságot: internetes portáljaik – amelyek nagyon fontos szerepet töltenek be jelentős részben fiatalokból álló szavazóbázisuk megmozgatásában – tele vannak a fent említettekhez hasonló, összeesküvés-elméletes cikkekkel, áthallásokkal, kommentárokkal. Úgy tűnik, ma nagyon kifizetődő bizonytalanságot gerjeszteni a szavazók körében. Van-e kiút ebből az egészből? A helyzet nem túl biztató: azzal analóg módon, ahogy a világvégét hirdető szekták prófétái is egész nyugodtan módosítanak utólag is az esemény dátumán, a háttérhatalom hívőit sem zavarja, ha elméleteik egyes elemeiről bebizonyosodik, hogy teljesen valótlanok. A bizalmatlanság ráadásul generációs tendencia, azaz a középkorúaknál fiatalabb generációk jóval kevésbé hisznek majd abban, amit a média és a politikusok mondanak. Az összeesküvés-elméletek paradoxona pontosan az, hogy a valóság leleplezésének nevében keretet szolgáltatnak ahhoz, hogy híveik a valóságból kimeneküljenek egy világba, ahol vannak titkok, ellenségek és rejtélyek. Elfogadni azt, hogy a világ nem valakik negatív háttérmunkája miatt olyan kemény hely, amilyen, hanem egyszerűen valóban ilyen a természete, kemény lecke, de egyben az első lépés az őszinteséghez.