Először a rossz jön

Szlovákia 2004-es EU-belépése 15-17 százalékkal emeli majd a hazai árszintet, a munkanélküliek aránya a jelenlegi 19-20 százalékról átmenetileg 30-ra nőhet, a reálbérek pedig a belépést követő egy-két évben némileg mérséklődnek. Az iménti adatokat nem egy katasztrófa-forgatókönyvből, nem is egy unióellenes mozgalom pamfletjéből merítettük, hanem éppen ellenkezőleg, abból a hatástanulmányból, amelyet a Dzurinda-kormány megrendelésére a Szlovák Tudományos Akadémia Világgazdasági Intézete dolgoz ki. A befejezés előtt álló dokumentum továbbá a következőkkel riogat: 2004-től a központilag szabályozott árak felszabadítása nyomán elsősorban a villamos energia, a hőszolgáltatás, a gáz, a víz drágul, továbbá az általános forgalmi adó drasztikus emelése révén a dohánytermék, az alkohol és az üzemanyag ára emelkedik a leginkább. Ezek után egyeseknek talán joggal jut az eszükbe Orbán Viktor leköszönő magyar miniszterelnöknek az az elhíresült mondása, amely szerint az EU-n kívül is van élet. Természetesen van, de az milyen színvonalat biztosít? Ugyanis a komor jövendöléseket követően a hatástanulmány határozottan leszögezi, a reálbérek a belépést követő két évben ugyan némileg alacso-nyabbak lesznek, mint a belépés előtt, azonban később viharos növekedésnek indulnak. A dokumentum végkövetkeztetése: az uniós tagság következményei közül kezdetben a negatív tényezők lesznek inkább érzékelhetőek, ám a későbbiek során határozottan a pozitív tényezők válnak dominánssá, ezért Szlovákiának létfontosságú érdeke a csatlakozás. Az összességében optimista képet némileg beárnyékolja, hogy sokan úgy érzik, már nem tudnak hová hátrálni, már nincs miből engedniük, és a soron következő áremelések terhét egyszerűen nem bírják ki. A fokozatosan lemorzsolódó, kiutat nem látó tömegeket nem lehet megnyugtatni azzal, hogy majd egyszer jó lesz. Félő, hogy a Szlovákiában eleve nagy teret kapó populista és szélsőséges pártok az uniós félelmeket meglovagolva egyszerű, mindenki számára érthető, ámde hazug válaszokat adnak az égető kérdésekre. A jelenleg kormányzó pártok létfontosságú érdeke a lakosság felkészítése az uniós tagságra, továbbá a várható, kezdetben negatív következmények minimalizálása. Ha ez nem sikerül és Szlovákia kimarad az uniós bővítés soron következő köréből, akkor az ország végzetes kényszerpályára, leszálló ágba kerül, amelyből kitörni szinte lehetetlen. A hamleti kérdés módosított változatára, azaz a belépni vagy nem belépni dilemmájára tehát határozottan a belépni a jó válasz.