Előjáték egyenes adásban

BALÁZS BENCE

Bő két hónappal a romániai parlamenti választások előtt javában tart a hivatalosan még meg sem kezdődött kampány: a képviselők azt szorgalmazzák, hogy 10%-kal emeljék meg a kismamák gyesét, a kormány pedig azonnal utasította a pénzügyminisztérium illetékeseit, szedjék le a finánc honlapjáról azt a tervezetet, mely szerint 2013. január elsejétől 16%-kal megemelnék a helyi adókat és illetékeket. Persze az, hogy a leendő kormány egyik első intézkedésével majd ismét elveszi a 10%-ot a kismamáktól, utána pedig megemeli 16%-kal a helyi adókat, már nem ide tartozik. Azt majd nyomja le a nép torkán az akkori kormány. Mert most mindennek szépnek és jónak kell tűnnie: lám, van pénz arra, hogy figyelmesebbek legyünk a kismamákhoz, a családokhoz, úgy, hogy közben nem emeljük az adókat. Hogy mindez illúzió? Az nem számít.

Nyilván nem ez az első – és nem is az utolsó – kormány, amely populista intézkedéseket hoz teljesen véletlenül pont a választások előtt. Mégis, annyira átlátszó a dolog, hogy az már gyomorforgató. Ennél már csak az szomorúbb, hogy még lehet ilyen „trükkökkel” szavazókat toborozni. Az egyik, felmérések készítésére szakosodott hazai intézet ugyanis kimutatta, hogy igenis létezik egy olyan szavazói réteg, amely az üres populista szólamokkal, hitegetéssel igen jól mozgósítható. Az ilyen szavazó zömében vidéki, nincs felsőfokú végzettsége, és a botrányra szakosodott tévéadókat, a spanyol szappanoperákat kedveli. S hogy körülbelül hányan lehetnek?

Nos, jobb nem utánaszámolni… Maradjunk egyszerűen annyiban: túl sokan. Csakis ezzel magyarázható, hogy a felmérések szerint rövid idő alatt közel 10%-ot szerzett magának az a Dan Diaconescu-féle Néppárt (PP-DD), amelynek vezére egy személyben üzletember, médiaguru, politikus és heccmester is, egójának mércéjét pedig jól tükrözi, hogy magáról nevezte el a pártját. Ő az, aki minden eddiginél színesebbé teszi ezt az előkampányt: ellenfelei egyszerűen nem tudnak mit kezdeni vele, miközben ijesztően tör előre a népszerűségi listán. Olyan, mesterien átgondolt húzásokkal, mint az egyik legnagyobb állami vállalat privatizációjának a kijátszása: emberek tíz-, vagy talán százezreivel hitette el országos tévéadók élő adásainak egész sorában, mennyire szívén viseli az alkalmazottak sorsát, s hogy pénze is lenne a vállalat többségi részvénycsomagjának megvásárlására, csak éppen a kormány keresztbe tett neki, és ezért nem tudta aláírni a szerződést. Szeme sem rebbent közben…

A politikai játszmából sajnos ő jött ki győztesen, és ha azt vesszük, hogy ez még csak a választási kampány előjátéka volt, rágondolni is rossz arra, mi lesz még az elkövetkező két hónapban. És főleg utána… Mert félő, hogy pártja gond nélkül bekerül a parlamentbe, és ott olyan új erőt fog képviselni, amely erősebb lesz a magyar kisebbséget képviselő bármely alakulatnál, amely így már nem lehet a mérleg nyelve a kormánykoalíciók megalakulásában, és jó időre ellenzéki sorsra kárhoztatik.

A szerző az erdélyi Szabadság munkatársa