Életképek Bangkokból

Hosszú sorok a repülőtéren, a szállodai check-innél is várakozni kell, újra tömegek az utcán, a tengerparton. Az étteremben sem biztos, hogy találunk szabad asztalt, és ismét figyelni kell a turistacsapdákra, az ebből élők is visszatértek a „placcra”. Gyakorlatilag bárhova is utazunk, ez a kép tárul elénk, mindegy, hogy ez egy európai, közeli nagyváros, tengerpart vagy egy távolabbi, egzotikus turistaparadicsom, szinte mindenhol berobbant a turistaszezon. Amit korábban zavarónak találtunk, most azt is elnézzük, legfeljebb csak mosolygunk rajta, hiszen a kétéves lezárás után újra szabadon utazhatunk, élvezhetjük a napsütést, a tenger hullámait, a finom helyi ételeket, lubickolhatunk a szabadság tengerében. Még akkor is, ha idén ezért a korábbinál lényegesen többet kell fizetnünk.

Ó, a fekvő Buddha-templom bezárt, ceremónia van ott, oda hiába megy – mondja a helyi tuk-tukos (a bangkoki háromkerekű taxi), miután megkérdezte, hova megyek. Majd ő elvisz olyan helyekre, amelyek nyitva vannak, ingyen, csak út közben megállunk egy szabónál meg ékszerésznél (hátha vásárolok valamit, és akkor abból ő busás jutalékot kap). Ismerős a trükk, korábban még bosszantott is, de most, az újranyitás után csak mosolygok rajta, és tovább haladok a híres szentélyhez – ami természetesen nyitva van… Bár engem nem sikerült behálóznia, a rengeteg turista közül sokan elhiszik a mesét, így biztosan csurran-cseppen valami kis bevétel a csalóknak.

Bármelyik országban is járunk, mindenhol hasonló kép fogad, mintha egy filmben lennénk, amikor a kihalt, üres utcák egy vágás után megtelnek élettel. Ugyanez fogadott a napokban Thaiföldön is – magam is meglepődtem, pedig számítottam a tömegre, noha az ország a teljes, adminisztrációmentes nyitást csak július elsején vezeti be. A szálloda, amely még csak pár hete fogadja ismét a vendégeket, este karácsonyfaként világít, a fényes szobák azt mutatják, telt házas a hotel. A sétálóutcák, piacok is zsúfolásig megteltek, sokszor nem tudom, hogy egy másik turista ment-e el szorosan mellettem, annak az érintését érzem a tömegben, vagy ismét egy helyi próbál behúzni a szalonba, egy „masszázs” hívószó kíséretében.

A boltok, a népszerű turistacélpontok, amelyek pár hete még kongtak az ürességtől, megteltek élettel, ismét sorakozni kell mindenhol, és a tömegközlekedésen se számítsunk ülőhelyre! Ugyanez érvényes a repülőjáratokra is, az óriásgépeken még nagyítóval sem találunk üres helyet, ha most akarunk foglalni, sokszor még a sokkal drágább, business osztályra sincs hely, nem még az olcsó(bb) turistaosztályra! Hol van már az idő (pár hónapja volt csak), amikor még szinte név szerint szólítottak, olyan kevés volt a turista?!

Ha szerencsések vagyunk/voltunk, akkor még a nagy utazási hullám előtt lefoglaltunk mindent, abban az időben még potom pénzért kínálták a hotelek és a légitársaságok a szobákat és a repülőjegyeket. Ma, amikor már kiderült, nincs az a drágaság, amit ne fizetnének meg az emberek, a csúcson vannak az árak, most akár olyan helyzet is előfordulhat, hogy egy egzotikus nyaralás olcsóbb lesz, mint egy kirándulás egy közeli tengerparton. A legoptimistább becsléseket is túlszárnyalja az idei nyári szezon, nagyon sok helyen le kell porolniuk a „megtelt” táblát.

Korábban a tömegturizmus nagy problémát jelentett, a helyiek sokszor tiltakoztak a turistaáradat ellen, most azonban mindenki átértékelte a helyzetet: újra jönnek a vendégek, újra őszinte mosollyal fogadják az utasokat, a két év bezártság után ugyanis mindenki számára világossá vált, milyen az, amikor egyik pillanatról a másikra szinte eltűnnek a turisták. Idén a tömeg sem lesz zavaró, hiszen már tudjuk, milyen nagy kincs a visszakapott szabadság, az élményekkel teli nyaralás. Öveket becsatolni!