Éhínség

Mintha az ipari mezőgazdaság, a termést megsemmisítő hőhullámok és viharok nem terhelnék eléggé a globális élelmiszer-ellátást, Oroszország úgy döntött, rátesz egy lapáttal, és megszünteti a fekete-tengeri gabonamegállapodást.

Nem kíméli a sors a szegényeket, éhezőket. Az utóbbi évek pandémia és háború okozta, a korporációk kapzsisága által megerősített infláció már a középosztályt is befolyásolja, hát még a világ azon lakosait, akiknek anyagi helyzete siralmas. És a közeljövő semmi esélyt nem sugall helyzetük javulására, sőt.

A jelenlegi éghajlati extrémek jelentős stresszt okoznak minden élőlénynek, az ember által, általában nagy monokultúrákban termesztett alapnövényeknek is. A hosszan tartó hőhullámok szárazsághoz vezetnek, és mivel a csapadékhiány a folyókat is apasztja és a talajvíz lassú regenerációját is okozza, fokozatosan jelentős vízhiány alakul ki, és ezáltal a mezőgazdászok a kiszáradt talajt még ha akarnák is és megengedhetnék is maguknak, nem tudják rendesen öntözni. Aztán a várva várt csapadék az egyre gyakrabban sebes, túlságosan kiadós zivatarokban érkezik, ami szintén károsítja a termést, a talaj sem tudja már megszívni magát rendesen vízzel, annyira kiszáradt. Ez a helyzet a mezőgazdaságban hol rosszabb, hol jobb, de már mindenhol megfigyelhető.

És a termés károsodása vagy megsemmisülése a növények által megélt stresszt továbbítja az embereknek. Ha kevesebb a termés, a világpiacon felszöknek az árak, a gazdag országok felvásárolják a gabona, a rizs, a napraforgóolaj és a további alapnövény és -élelmiszer zömét, csak úgy, mint az energiahordozókét, és a szegény országoknak megint csak a maradék jut, amivel nem képesek populációikat táplálni. Persze a szegény és a közepes bevételű országokban is vannak, akik megengedhetik maguknak, de ott a lakosság még kisebb része, mint nálunk. Ezekben az országokban él az éhezők többsége.

És akkor ehhez hozzájön a fekete-tengeri gabonaegyezmény felbontása. Csak gratulálni lehet a humanizmus csúcsát képviselő oroszoknak ezért a döntésért. Próbálhatnak érvelni, amivel akarnak, ezt nem tudják megmagyarázni. De ők még erre is rátettek egy lapáttal. Röviddel az egyezmény vége után gabonasilókat bombáztak le Odesszában és más kikötővárosokban. Ez barbarizmus. Remélem, jól figyelik a kedves békepártiak, mit tesz a keresztény értékeket védelmező Vlagyimir Vlagyimirovics. Ha kenyeret kidobni bűn, akkor mi az, ha valaki kenyerek millióira elegendő gabonát semmisít meg?

Az elmúlt egy évben 33 millió tonna gabonát sikerült exportálni Ukrajnából a gabonaegyezménynek hála.

Nézzük csak, mely országok vásárolják a legtöbb ukrán gabonát. Libanon gabonájának 74%-át, Pakisztán 59%-át, Líbia 49%-át importálja Ukrajnából, de az egyezmény egyik fő alkudója, Törökország is jelentős mennyiséget importál – 22%-ot. És az EU-ban Görögország és Spanyolország függ nagyon az ukrán gabonától, mindkét ország gabonájának 19%-át Ukrajnából szerzi.

Ez a 33 millió tonna gabona hiányozni fog, és ami van, annak ára megugrott. Ami rögtön feltűnik, az az, hogy az ukrán gabonától jelentősen függő országok zöme politikailag már nagyon destabilizált, vagy már polgárháború élén áll, és az éhínség növekedése ezt a törékeny stabilitást is összetörheti.

Putyin illegális támadóháborújának ez csak a legújabb destruktív hatása a világ élelmiszerpiacára, de nem az egyetlen. A háború több fronton rombolja az emberek táplálkozási lehetőségeit.

A helyzeten segítene, ha Putyin nem használná a világ élelmiszerellátását fegyverként. Ha mondjuk kivonulna Ukrajnából és békét kötne, az is jó lenne. De láthatóan ilyen ambíciói nincsenek. Ő azt akarja, amit már sokan előtte: megkaparintani Ukrajnát gazdag termőföldje miatt. De ezzel együtt bombáival és aknáival mérgezi azt a termőföldet. És tovább növeli az éhínség veszélyét.