Együtt nem – működik

Utóbbi a civilek szerint üdvös lenne. Lehet. Releváns felmérések hiányában nem tudni, erről mit gondolnak a választók – e sorok szerzője szerint a többség nem szeretné, ha ismét szavazatok vesznének el –, az pedig biztos, hogy kétszer kirepült az ablakon 110 ezer voks. Ez cirka kilenc parlamenti képviselői helyet jelent. És jelenthet 2016-ban is. E kommentár szerzője arra tippelt, hogy mindkét párt igent mond a felkérésre, aztán majd valamire rákenik, hogy miért nem lehet összefogni – okot mindig lehet találni. Ismerve a pártok támogatottsági mutatóit, egyértelmű, hogy a Hídnak – tisztán pártpolitikai és nem társadalmi szempontokat figyelembe véve – nincs szüksége a magyar–magyar együttműködésre. Ehelyett a Híd tegnap meglepetést okozott: tárgyalni sem nagyon akar, merthogy a Kerekasztal vezető testületének egyik tagja állítólag a konkurens párt listáján fog indulni. Bugárék szerint a civilek közvetítő szerepköre így nem őszinte. Mielőtt beleesnénk abba a hibába, hogy egy civil aktivista esetleges képviselő-jelölti ambícióin filozofálunk (volt és lesz ilyen mindkét oldalon), nézzük meg, mennyire őszinte a pártok kommunikációja. Alapvetően ugyanis kétféle lehetőség van: egy párt vagy akar tárgyalni a potenciális együttműködésről, vagy nem. Ha akar, akkor megtalálja az egyeztetés módját, ha nem – akkor, arra is talál indokot. Avagy: ha úgy érzem, zavarna egy konkrét civil aktivista jelenléte a tárgyalóasztalnál, akkor jelzem, hogy ő ne vegyen részt. (Amúgy állítólag ott sem lett volna.) De van még jobb: ha tárgyalni akarok, kihagyom az egész Kerekasztalt. A hangsúly az akarat szócskán van. A Híd még tavaly év végén, az önkormányzati választások után úgy döntött: a 2016-os választás előtt nem fog együttműködni az MKP-val. Elmondták, hogy miért (állítólag erre nincs igény), a külön indulás szándékát korábban is sejteni lehetett, s azóta sem mutatkozott sem jel, hogy ezt a határozatot meg kívánnák változtatni. Így talán egyszerűbb lett volna a civileknek elküldeni a decemberi döntést. (E sorok szerzője arról sincs meggyőződve, hogy a másik fél, az MKP annyira nagyon akarná az összefogást.)A történet viszont, ahogy az elején írtuk, lassan négy éve nem arról szól, hogy lesz-e együttműködés. Kommunikációs manőverek zajlanak, amelyek egyetlen célja, hogy bebizonyítsa: a másik fél tehet az összefogás meghiúsulásáról.