Egyszerű konfliktusok

 

Hlina átlátható döntéshozatalt követelt, és egy kölcsönös személyeskedéssel tarkított vita után inkább függetlenné válik. Kettejük története tehát úgy ér véget, ahogy kezdődött: viharosan. Hlina szerint az egyes szempontokból rendkívül laza, másrészt pedig erősen központosított Egyszerű Embereknek egyértelmű és meghatározott szabályok szerint kellene működnie, ugyanis jelenleg a párt nem más, mint Igor Matovič külön bejáratú projektje. Ebben igaza is van: nincs pártfegyelem, nincsenek közös döntések, az egyetlen érdemi kapaszkodó, az Egyszerű Emberek neve és a hozzá kapcsolódó licenszjogok Matovič tulajdonában vannak. A pártvezető már korábban jelezte, hogy ezen az állapoton Hlina kritikája ellenére sem hajlandó változtatni. Másrészt Hlinának illene tudatosítania, hogy az Egyszerű Emberek szabályai pontosan ugyanilyen lazák és kötetlenek voltak tavaly novemberben, az ő csatlakozása idején is, és akkor valahogynem zavarta a szervezetlenség. Az Egyszerű Emberek további sorsa kérdéses, de külső szemlélőként csak csodálni lehet azt a hatékony stratégiát, ahogy Matovič a pillanatnyi egységfront megteremtése után fokozatosan, a szalámitaktikát követve lemorzsolja belső ellenfeleit, miközben megtartja a mozgalom informális jellegét. Az Egyszerű Emberek listaállítása idején díszként, szimbolikus jelleggel kerültek a párt jelöltjei közé az OKS és a KDS politikusai. A jelöltek rövid úton ki lettek penderítve, de feladatukat – a formáció köztudatban tartását – így is végrehajtották. Most hasonló könyörtelenséggel és a szokásos személyeskedő megjegyzések kíséretében távozik az egyetlen olyan személy, akinek volt akarata és ambíciója is arra, hogy Igor Matovič belső ellenzékeként és ellensúlyaként működjön. Ahogy az OKS és a KDS képviselőinek távozása sem rengette meg az Egyszerű Emberek támogatottságát, Hlináé sem fogja. Vannak viszont más veszélyek, amelyek Matovič pártjára leselkednek, a választók rendelkezésére álló alternatívák száma fokozatosan növekedik. A legnagyobb kihívást jelentő személyt ebben a pillanatban nem Alojz Hlinának hívják, hanem Daniel Lipšicnek: a KDH egykori belügyminisztere hitelességben és politikai vitakultúrában is veri Matovičot, ráadásul kellő támogatottságot is fel tud mutatni. Van még egy tényező, amit Matovič stábjában figyelembe kell venni, és ha lehet, számukra még aggasztóbb: egy pártnak mindig vannak elszivárgó szavazói, kulcsfontosságú viszont, hogy milyen új rétegeket tud megszólítani tevékenységével. Ebben a pillanatban márpedig nem látszik, honnan jönnének azok a szavazók, akik Matovičék céljait és munkáját igazolva jelentkeznének a mozgalomhoz.