Egyszer fenn, egyszer lenn

Néha kényelmes busz jött, de többnyire rozoga, huzatos járművel utaztam, és a sofőrök sem voltak éppen utasbarátok (tisztelet a kivételnek, mert olyan is volt). 

Nem egyszer hagytak bennünket sorakozni hidegben, fagyban, esőben a megállóban, pedig ők benn ültek a buszban, s csak közvetlenül indulás előtt néhány perccel nyitották ki az ajtót.

Olyat is megéltem, hogy egy diák meggémberedett ujjai közül kipotyogott a jegyre szánt aprópénz, mire a sofőr káromkodva leszidta, egyrészt, hogy össze kellett szednie a pénzt, másrészt pedig azért, hogy miért fizetett apróval (mások meg mindig aprót akartak). 

Miután elindultunk, a sofőrök általában bekapcsolták a rádiót, és az utasok ki voltak szolgáltatva a zenei ízlésüknek. Néha idegtépő volt egy ilyen utazás. Aztán egyszer csak megjelentek a sárga Turancar buszok, és velük nagyot változott az utazás kultúrája. Egyenes járat, pontos indulás, udvarias sofőrök, kényelem, tisztaság és csönd, mert egy céges ankét alkalmával megkérdezték az utasokat, zavarja-e őket, ha hangosan szól a rádió, s minden bizonnyal többségében az a válasz érkezett, hogy igen. 

Attól kezdve más busszal nem is jártam. Aztán megjelent egy másik sárga, a RegioJet. Mivel kezdetben nagyon olcsón szállított, a Pozsony– Nyitra vonalon a Turancar menettérti jegye is 7,50-ről 5 euróra csökkent. A RegioJet mindent megtett, hogy kiszorítsa vetélytársát. Én azért maradtam hű a Turancarhoz, mert 

nem tetszett, hogy a RegioJetet úgy telezsúfolták ülésekkel, hogy egy nem testes utasnak is alig van helye.

De akkoriban bizony nem egyszer szinte üres Turancarral utaztam. 

Most meg olvasom, hogy a RegioJet Csehországban beperelte a zöld Flixbust, mert leszorította az árakat. Miután a bíróság elutasította a vádat, a cég azon siránkozik, hogy a cseh törvények nem védik a fogyasztókat az olyan ragadozókkal szemben, mint a Flixbus, amely azért, hogy kiszorítsa versenytársait, levitte a jegyárakat. Miközben 2007-ben épp a RegioJet volt az, amely hasonló eszközökkel likvidálta csehországi versenytársát, és pontosan erre törekedett a szlovák piacon is. 

Mondjuk a Turancart nem tudta lesöpörni, pedig nemcsak gazdasági eszközökkel, hanem emberi intrikákkal is próbálkozott. S nemcsak, hogy nem tudta lesöpörni. A sors iróniája, hogy újabban néhány Turancar busz egyben Flixbus is. Vagyis a két cég együttműködik.

Erre mondják, hogy aki másnak vermet ás… Vagy azt, hogy egyszer fenn, egyszer lenn. Meg azt is, hogy ilyen az élet. Meg az üzlet.