Egymáson keresik az elveszett módosítást

A belügyminiszter bejelentése szerint a nem banki szubjektumok ügyében igazi nagy hal ellen indult eljárás. František Mojžiš ugyanis eddig mindig masszív megelőző támadással szokott reagálni, ha megszorították. Most is ezt teszi, hiszen míg a BDV szövetkezetében több tízezer ember milliárdjainak sorsa kétséges, vidáman szervezi a Horizontos károsultak ellenállását. Az élet furcsa fintorokat produkál. Nem nevezhetjük másképp azt, amikor magyarok Malíkovát éltetve követelik a kormány lemondását azért, mert a mesés haszon reményében rossz kezekbe helyezték a pénzüket. A héten egyébként újabb ilyen intézmény rogyott térdre. A nyitrai Kölcsönös Bizalom Szövetkezetről (DVD – 2400 ügyfél, 150 millió korona) kiderült, nem csak arra használta a pénzt, amit korábban állított. Ők ugyanis arról beszéltek, hogy a begyűjtött pénzből vállalkozóknak nyújtanak rövidlejáratú, jól fedezett kölcsönöket és ebből szedik össze a húsz százalék körüli hozamot. Azóta már tudjuk, hogy emellett különféle cégekbe is beruháztak, ami persze még jó befektetés, de ezt illett volna közölni az ügyfelekkel. Mivel a pénzgyűjtés tovább folytatódik, a DVD-eset kapcsán is újra arra hívjuk fel a figyelmet, hogy csak oda adják a pénzüket, ahol tudják, mi lesz a sorsa. Ennek két formája lehetséges: vagy ismerjük személyesen a tulajdonosokat és megbízunk bennük, vagy pedig a cég a pénzpiaci felügyelet által jóváhagyott és a január eleje óta kötelező prospektust teszi elénk. A prospektus konkrét vállalkozói tervet tartalmaz, így ha baj történik, az illető vállalkozókat sokkal könnyebb lesz bíróság elé állítani, mint a mostani botrányok negatív hőseit.

Akit esetleg még szórakoztat a hivatalok egymásra mutogatása, ezen a héten újabb adalékkal találkozhatott. Annak idején felmerült, hogy a nem banki szubjektumok számára megtiltják konkrét hozamok reklámozását. A gazdasági minisztérium szerint ők ezt be is építették a reklámtörvény módosításába, de azt a kormány törvény-előkészítő tanácsa kivette belőle. Ľubomír Fogaš, a tanács elnöke ezt tagadja, mondván, biztosan a véleményezési eljárás során veszett el ez a kardinális pont. Azt már nem is említjük, hogy a törvény parlamenti tárgyalása során a 150 jól fizetett képviselő közül egyetlen egynek sem jutott ez eszébe.

Két hét múlva a kormány utolsó komoly dilemmájával szembesül: a gázművekért kapott pénz elosztásával. Egészen eddig senki sem vonta kétségbe, hogy a nyugdíjreformon kívül csak az államadósság csökkentésére használják ezt fel. Amint azonban a pénz tételesen is megjelent, hirtelen megszaporodtak az igények. Ezen nem is csodálkozhatunk, a választók számára az államadósság csökkentése megfoghatatlan fogalom. Ennél sokkal hatásosabb, ha az élet egyéb területein számolnák fel az egyre szorítóbb adósságokat. Ez ellen azonban egy komoly érv szól. Ezek az adósságok a rendszer rossz működése miatt keletkeztek, amit összességében ez a kormány sem volt képes kiküszöbölni. Márpedig rendszerváltozás nélkül az adósságok állandóan újratermelik magukat, vagyis ilyen helyzetben a kiegyenlítésük kútba dobott pénznek számít. Az is tény, hogy a kormány már évek óta úgy szokta a szőnyeg alá söpörni a problémákat, hogy a nagyon kiélezett vitákat azzal zárta le: majd az SPP bevételéből kifizetjük. Most, hogy a pénz kézzel fogható közelségbe került, kiderült, alig elég az ilyen kormánydöntések fedezetére. Márpedig az SPP eladásából származó bevétel megismételhetetlen (legfeljebb, ha a maradékot is eladnák), így kifizetése egyéb ügyekre egyenlő elpazarlásával. Ez nem könnyű döntés a választások előtti időszakban, de a kormány csak azt eszi, amit magának főzött. A vita bizonyára fordulatos lesz, mi pedig ne felejtsük el az egyik elemző véleményét: minél lazább döntést hoznak, annál keményebb lesz a 2003-as megszorító „csomagocska”. Egyébként újabb, nem kifejezetten választási évhez illő feladat is áll a kormány előtt: a költségvetési kiadások megnyirbálása. Egyelőre a miniszterektől várják a javaslatokat, miről is mondanának le önként. Ez nyilván eredménytelen lesz, így erre majd felülről kell parancsot adni. A lépés oka, hogy a fizetési mérleg hiánya a duplája, az államháztartási hiány pedig a másfélszerese annak, amit a kormány a Nemzetközi Valutaalapnak ígért.

A héten véglegessé vált, hogy kinyitják a múltbeli sérelmekkel kárpótló Restitúciós Befektetési Alapot (RIF). Ez azt jelenti, hogy részvényeit piaci áron bármikor el lehet majd adni. Majd meglátjuk, hogy ez a valóságban miként is néz ki. Egy biztos, az alapot, amely éveken keresztül megkapta minden privatizálásra kerülő cég három százalékát, az eddigieknél sokkal áttekinthetőbben igazgatják majd.