Egy választás margójára

Az előző köztársaságielnök-választással összehasonlítva tisztáznunk kell, hogy most csak egy magyar párt van, és egy magyar jelölt indult. Sőt azt is figyelembe kell vennünk, hogy az öt évvel ezelőtti választáshoz képest (amikor a Kuciak-gyilkosság után a kormánykoalíció ellen fordult a közhangulat) a Magyar Szövetség nem koalíciós párt, így nem kellett felelősségre vonni a kormány rossz döntései miatt. Összegezve: nemcsak hogy nem volt magyar konkurencia, de nem volt sem kritizáló magyar párt, de még kormánykoalíciós ballaszt sem. 

A fentiek alapján sajnos leírhatjuk, hogy sem Forrónak, sem pedig pártjának nem sikerült mozgósítani a szlovákiai magyar választókat. Olvasom a magyar külügyminiszter úrtól, Szijjártó Pétertől, hogy ez „tiszteletre méltó, szívet melengető eredmény”, majd az Új Szó március 26-i számában azt, hogy „Forró Krisztián tarolt Dunaszerdahely környékén”. 

Nézzük a tényeket! Amennyiben elfogadjuk, hogy 2021-ben majd` nyolc százaléknyi lakos vallotta magát magyarnak, akkor az elnök úr által kitűzött cél, a négy százalék talán megközelítette volna a „tiszteletre méltó” eredményt. A Dunaszerdahelyi járásban Forró Krisztián 1,4%-kal kapott többet, mint a második (szlovák) jelölt, sőt az utána következő két szlovák jelölt több mint 20%-kal szerzett több szavazatot. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy Dunaszerdahelyen csak 113 szavazattal előzte meg a másodikat, akkor nem tarolásról, hanem óriási problémáról kell beszélnünk. Az meg eleve katasztrófa, hogy Komáromban (úgymond a magyarok Mekkájában) az elsőhöz képest 742 szavazattal kapott kevesebbet és lett a harmadik. 

Ezeket az adatokat nem az elnök úr piszkálása miatt írom le, csak azért, hogy keressük meg végre az okokat, mert ha nem, akkor azoknak lesz igazuk, akik vagy a Magyar Szövetség megújulásában (ha ez egyáltalán lehetséges), vagy új formáció létrehozásában látják a kiutat.

Talán vissza kellene mennünk a Szövetség megalakításának folyamatához. Akkor még jómagam is úgy láttam, hogy a három platform létrehozásával összecsiszolhatók az addigi nézetkülönbségek. Tévedtem, mert az egy és fél évig tartó tárgyalások során elért megegyezést felrúgták. Sajnos kb. fél évvel a Szövetség létrehozatala után maga Berényi József szorgalmazta a platformok megszüntetését, mert tudta, hogy csak így lehet az európai parlamenti választás listavezetője. Így az áhított magyar egység újból megszűnt. Hiába szorgalmazta az óriásplakátjain Forró elnök úr a magyar egységet, ha annak megszűnéséhez személyesen is hozzájárult. 

De az okok egy részét megtaláljuk a különutas elnökségi tagok tevékenységében is. Lásd Gyimesi fotózkodását az egyik szlovák köztársaságielnök- jelölttel – ahelyett, hogy mellszélességgel támogatta volna a párt jelöltjét, melynek éppenséggel az alelnöke is. És ha még ehhez hozzátesszük, hogy az MKP, majd az MKÖ úgy irányította a választóit, hogy a Hídat azért kell utálni, mert együttműködik a Fico-kormánnyal, akkor nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a magyar választók egy része eleve olyan jelöltre adta le a voksát, akinek semmi köze a mostani Fico-kormányhoz – és ugye ez nem mondható el a Magyar Szövetség jelenlegi vezetőiről. 

Sajnos az elnök úr a jónak semmiképp nem mondható eredmény után a sajtótájékoztatón még rátett egy lapáttal, ugyanis azt találta mondani: „Sikerült a közösségünknek megmutatni magát (…), vannak témák (…), melyek fontosak számukra, és ezt mutatja az eredmény is.” Hát kérem szépen, én viszont úgy gondolom, hogy ez a kudarc netovábbja. Nem igaz, hogy az általa felvázolt témák csak 65 ezer magyart érdekelnének, mert ha így volna, akkor a szlovák koalíciós pártokkal sohasem értünk volna el semmilyen, magyar kisebbséget érintő törvényt a kultúra, oktatás vagy a nyelvhasználat területén. Sőt, az sem lett volna érdekük, hogy támogassák a régióink fejlődését – csak a Híd utolsó kormánytagsága alatt ez kb. 1,5 milliárd euró befektetést jelentett. 

Összegezve: talán érdemes volna önvizsgálatot folytatni a párton belül, mert nem a választókban van a hiba.