Egy másik ország

Furcsa érzés, amikor az ember megtudja, hogy a dolgok egészen máshogy vannak, hogy az, amiben hitt, csupán kulissza volt, amely mögött a riasztó valóság áll.

Eddig azt hittük, tulajdonképpen normális országban élünk. Igaz, nem nyugati, csupán „kárpáti” típusú demokráciában, ahol valamennyivel több a mutyi és a korrupció, ám a rendszer alapjait ez nem érinti.

Ma már tudjuk, hogy ez nem igaz. A Ján Kuciak halála óta nyilvánosságra került információk szerint kijelenthetjük, hogy országunkban megvetette a lábát az olasz maffia, amelynek sokrétű – leginkább smeres – politikai kapcsolatai vannak, mely kapcsolatok elérnek egészen a kormányhivatalig. Az, hogy a korábban a maffiához köthető személyekkel vállalkozó emberek nem csupán a miniszterelnök közvetlen környezetében lehetnek (Mária Trošková), hanem egyenesen az állam biztonsági tanácsában (Viliam Jasaň), ahol érzékeny biztonságpolitikai információkhoz juthatnak, olyan szintű botrány, hogy az az egész kormány legitimitását kétségbe vonja. S ezen mit sem változtat a tény, hogy Trošková és Jasaň „ideiglenesen” távozik a kormányhivatalból. Nyilvánvalóan így látja ezt Marek Maďarič is, bármennyire próbálja is személyes döntésként eladni a távozását.

A Ján Kuciak és más tényfeltáró újságírók által feltárt információk lesújtó képet festenek országunkról. Azt látjuk rajta, milyen sűrűn s milyen alattomosan szövik át a maffia szálai az államot: a magánszférától kezdve a számukra fontos államigazgatási szerveken át egészen az igazságszolgáltatásig, törvényhozásig s a miniszterelnök hivataláig.

Nem tudni, a kormánypárti politikusok tudatosítják-e, ezzel mekkora mértékben devalválják az államot az emberek szemében, s ennek milyen messzemenő következményei lehetnek.

Jelenleg azonban azt látjuk, hogy minden áron menteni próbálják a bőrüket, nem törődve azzal, mi lesz holnap.

Trošková és Jasaň távozása már nem elég, s félő, hogy Gašparé és Kaliňáké sem. A csápok már magasabbra mutatnak.