Egy kicsivel jobban

Ugyanis a kisebbségi jogok megsértése a szlovákiai demokrácia egészén ejt csorbát. Ha egy rendszer egyensúlyát csak egy helyen bontjuk meg, az a szisztéma egészére kihat. Sajnos mi, szlovákiai magyarok gyakran érezzük úgy, hogy ezt a szépen hangzó nagy igazságot csak mi ismerjük. Gyakran tűnik úgy, hogy a minket ért sérelmek érintetlenül hagyják a többségi társadalmat. A tegnapi petíció azonban bizonyítja, hogy vannak gondolkodó emberek, akik szlovák létükre is érzékelik a bennünket érő támadásokat. És ami még ennél is fontosabb, véleményüket nem tartják meg maguknak.

A szlovák értelmiség legrangosabb képviselői által aláírt nyilatkozat egyértelműen, kertelés nélkül besorakozik a magyar közösség jogos követelései mögé. Nem tartalmaz semmiféle, ilyen esetekben használatos „enyhítő” kitérőt olyanokról, hogy azért a magyarok is embereljék meg magukat, tanuljanak meg szlovákul, legyenek lojálisak, ne akarjanak autonómiát stb.

Persze, ne legyenek illúzióink, a szlovák értelmiség bármilyen összefogása sem tudja meggyőzni a Fico-kormányt. A használhatatlan tankönyveket nem vonják be, ez már biztos. Ha egy pillanatig úgy tűnt is, van esély rá, hogy a magyarfaló koalíció engedjen a józan észnek – Dušan Čaplovič, Ján Mikolaj és Boris Zala kijelentései némi reménnyel kecsegtettek –, Robert Fico, a nagy megmondóember, röviden tisztázta: nem lesz itt semmiféle meghátrálás. A kormányfő rég bemérte, hogy ez nem az ő célcsoportja, ezért számára édes mindegy, mit ír alá az értelmiség.

Nekünk azonban nem mindegy. Az, hogy ismert és elismert szlovák közéleti szereplők teljes mellszélességgel mellénk álltak olyan jelentős lélektani gesztus, amely jelzi, van a szlovák társadalomnak egy szolidáris része is, amely képes fellépni az igazságtalansággal szemben, akkor is, ha az őt magát közvetlenül nem érinti. Még akkor is, ha a célpont a magyar kisebbség.

S bár mindez mit sem változtat azon, hogy gyerekeink ezen túl Bratislaváról meg a Štrbské Plesóról olvasnak honismeretórán, tegnap óta újra egy kicsivel jobban érezzük magunkat ebben az országban. Eddig sem Slota, Fico, Mečiar és Gašparovič magyarellenes kirohanásai zavartak minket elsősorban, róluk korábban is tudtuk, miként vélekednek magyarkérdésben, talán csak a hatalmi mámor okozta hatásfok- és intenzitáserősödés lepett meg kissé. A leginkább az fájt, hogy úgy tűnt, nincs a szlovák társadalomnak egy egészséges és érző része, amely felemelné a hangját az érdekünkben. Az, hogy akadt néhány – és nem is kevés – bátor és jellemes értelmiségi, aki ezt megtette, nem csupán a szlovákiai magyarok, hanem a szlovák demokrácia szempontjából is fontos.