Egy kicsit a mentőöv másik oldaláról

De ha már játékszabályokról értekezik, akkor a figyelmébe ajánlanánk először is: a maastrichti kritériumokat, mint alapvető szabályrendszert egyelőre az uniós döntéshozatalban nem írják felül semmiféle találkozók semmiféle végeredményei. Lehet hivatkozni arra, hogy Szlovákia miniszterelnöke ígéretet tett a mentőöv támogatására, de a játékszabályokat akkor hagyták jóvá, amikor Szlovákia az uniós tagságról még csak álmodott, Görögország pedig csatlakozott.

Másrészt öröm látni, hogy a bizottsági szóvivő a diplomáciai szokásoktól eltérően nagyon egyértelműen és keményen fogalmaz. Csak sajnálhatjuk, hogy ez a kemény és karakán hangnem valahogy nem bír megjelenni, amikor az államháztartási szabályokra fittyet hányó görög kormányzatot kellene kissé megleckéztetni. Mert elfogadható, hogy az unió és főleg az euróövezet most éppen időt vásárol nagy pénzért, mert menti a menthetőt, de azért ne tessék olyan mérgesnek lenni, ha egy politikus a háromszáz eurós nyugdíjasokat védi az 1500 eurós nyugdíjasok támogatásától, mert ebben azért igaza van. Ha pedig nincs B-terv, akkor nagyon nagy a baj, és azt jelenti, hogy az A-terv is csak időnyerés és még komoly tervezetek sem készülnek arra, hogyan tovább.

Ami pedig azért szomorú hír, mert ennek az országnak bármit fel lehet róni, még a csapnivaló közigazgatást és a nagyvonalú közpénzlenyúlást is, de azt, hogy az elmúlt tíz esztendőben legalább hatra ne a takarékos gazdálkodás lett volna jellemző, azt ugyan nem. A csapnivaló átlagbér és nyugdíjak annak is köszönhetőek, hogy Szlovákia a legvadabb pénzszóró időszakában sem hányta ki vasvillával a pénzt az ablakon, amit éppen azon látni, milyen a pedagógusbér, mekkora az orvosok jövedelme, mennyi jut a kulturális javakra és a közmédiumokra és – itt tessék figyelni egy kicsit – a közigazgatási apparátusra. Az, hogy Pozsonyon kívül egy szlovák polgár még mindig szegénylegény a többi uniós lakossal összehasonlítva, az azért is van, mert az ország nem a görög utat választotta. Ergó: ennek tudatában tessék dorgálni. Egyébként meg nagy valószínűséggel továbbra sem a pénzügyi kérdésekben lesz Szlovákia rosszfiú. Ha most brüsszeli döntésre hivatkozva több éve érvényes uniós szabályozást akarunk felülírni, az nem jó jelzés annak az országnak, ahol éppen a jogkövető, szabályokat betartó, demokratikus alapelveket esetenként kormányzati szinten felülíró doktrínák érvényesülnek. Mert megszokjuk. És aztán sok Hedvig-ügyünk lehet.