Egy %; ki érdemli meg?

Január elsején lép hatályba az az adótörvény-módosítás, melynek értelmében adónk egy százalékát az általunk arra érdemesnek tartott nem nyereségorientált, civil szervezet támogatására ajándékozhatjuk. A jogszabály lényegében már két éve szerepel az adótörvényben, de a költségvetés felborulása miatt aggódó állam – biztos, ami biztos alapon – szokatlanul nagy hatálybalépési halasztást „engedélyezett”. Sokan attól tartottak, az adók beszedésében korántsem jeleskedő pénzügyminisztérium még azt megelőzően javaslatot tesz a jogszabály megszüntetésére, hogy az a gyakorlatban igazolhatná létjogosultságát. Hasonló törvény már számos országban szavatolja az egyébként is az állami kasszába kerülő adónak a befizető akarata szerinti felhasználását. Egyszázaléknyi adó az államkasszában nem sok. De egy-egy polgári társulás, alapítvány, vallási közösség, egyházi létesítmény vagy éppenséggel a vöröskereszt részére az „ajándék adófillérekből” összejövő néhány tíz-, esetleg százezer korona sokat jelenthet. Egy-egy szervezetet hozzásegíthet például a hatékonyabb munkához nélkülözhetetlen számítógép beszerzéséhez, jótékonysági szervezetet több adomány elosztásához. Olyan helyekre kerülhetnek így kisebb-nagyobb pénzcsomagok, ahová korábban talán semmi sem jutott el az állami költségvetésből. Ahol pénzzel dolgoznak, ott megtörténhet, hogy valaki kísértésbe esik, és – törvénytelenül költi el az alapítvány, a társulás, sportegyesület pénzét. Mindenesetre az adófizető jól teszi, ha a jogosult szervezetek közül olyat választ, amelyre az anyagi visszaélésnek még a gyanúja sem esett. Mivel az adófizetők nyilvánvalóan jobban ismerik a térségükben működő kisebb nonprofit szervezeteket, egyesületeket, mint a központban működő nagyobbakat, várható, hogy az ajándék adó zöme abban a térségben marad, ahol az adófizető vállalkozása működik, ahol az adófizető természetes személy él. Az ajándékozó ezzel akarva-akaratlanul hozzájárul saját régiója problémáinak megoldásához, jóllehet főleg a kezdetekben nem lesz szó sok pénzről. Nem utolsósorban azért, mert feltétel, hogy csak az az adófizető ajándékozhat, akinek nincs adóhátraléka. A behajthatatlan adóhátralékként felgyülemlett milliárdok viszont köztudottan nem a kisvállalkozók és az alkalmazottak adófilléreiből gyűltek össze, hanem főképp a nagyvállalkozókéból. Az azért mindenesetre jó érzés, ha a kisvállalkozó legalább néhány koronájának sorsáról biztosat tudhat.