Egy futballfüggő naplójából (kitartás, öregem!)

S ahogy így ül, üldögél az egyszeri futballdrukker a vasárnap délelőtti penetráns szélcsöndben, hirtelen látomása támad: ott látja magát a lelátón, a rácskerítés mögött, ahogy teli torokból szurkol, akárcsak boldogult úrfikorában. Eszébe jutnak a régi szombat délutánok, amikor a „meccsre menni” azt jelentette: „hazamenni”.

Ki tudja, talán azóta is ott él, a málladozó tribünökön, s bár a deszkaülőke (amelyről lepattogzott a festék) nem éppen lakkozott tölgyfaágy, de ő ott lakott, ott evett, ott sírt és nevetett, szezonokon át. S most, e vasárnap délelőtti, lassú felhővonulásban csodálatos ötlet villan be a törkölypálinkától kellemesen bizsergő agyába: kimegy a Győri ETO–Videoton bajnoki mérkőzésre! Minél jobban meghányja-veti magában, annál jobban tetszik neki az ötlet. Az élet rövid – így gondolkodik –, talán csak ebből az egyetlen meccsből áll, s ha most nem megyünk ki, akkor könnyen megeshet, hogy már sohse megyünk ki, mert holnap már az Úristent fogjuk kérlelni fehér ingbe öltöztetve, hogy engedjen be országába bennünket, nem? Kórus: „De bizony, öregem!” Ej-ej, te egyszeri futballdrukker, hát mi lelt téged, hogy így nyavalyogsz? Mit jelentsen ez a sok szentimentális izé? Ilyen könnyed hagyod magad meggyőzni? Lucifer a füledbe duruzsol, s te máris feladod az elveidet? Hát nem esküdtél meg a sok bundabotrány után, hogy részedről a szerelemnek vége – finito! –, te ezekre a szemét, aljas csalókra soha többé nem vagy kíváncsi, s nemhogy egy petákkal, hanem még a jelenléteddel sem vagy hajlandó támogatni ezt a rohadt ipart? De igen, megesküdtél. Nem egyszer, nem kétszer. Hát akkor? Mi ez a hóbort már megint? Az egyszeri futballdrukker szégyenkezve lesüti a szemét. Mi ez? Ha ő azt tudná! De nem tudja, csak érzi, hogy mennie kell: haza, a pálya szélére. S ahogy a győri stadion felé tart a vakító áprilisi napsütésben, eszébe jut egy Szabó Lőrinc-vers: „Mi az?” – kérdezte Vén Rigó. / „Tavasz” – felelt a Nap. / „Megjött?” – kérdezte Vén Rigó. / „Meg ám!” – felelt a Nap. /„Szeretsz?” – kérdezte Vén Rigó. / „Szeretlek!” – szólt a Nap. / „Akkor hát szép lesz a világ?” / „Még szebb és boldogabb.” Minden hétvégén ugyanazok az ősi, soha el nem múló reflexek: a legfelső sorban ül, de a kapu előtt pattogó labdára éppúgy bemozdul a lábfeje, a szögleteknél ő is bólint, a gólok után ő is a levegőbe paskol. A meccs után pedig arra gondol: már csak egy napot kell kibírnia, s hétfőn este megnézheti a tévében a Lazio–Juventust, aztán remélhetőleg valahogy eltelik egy újabb nap, s akkor kedden láthatja az Arsenal–Evertont vagy a Bayern–Wolfsburg kupameccset. És így tovább. Ezen elmosolyodik. Hölgyeim és uraim – mondja magának szomorkás ünnepélyességgel –, megfejtettem a hosszú élet titkát: mindig csak egy újabb napot kell kibírni, nem igaz? Kórus: „De bizony! Kitartás, öregem!” NB1, 23. forduló:Győri ETO–Videoton 1–1 (0–0)Gólszerzők: 67. Kamber, ill. 64. Tóth B.ETO Park, 9400 néző. Vezette: Kassai. Gazdag József